Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tarjányi Sándor: A Magyar Szociáldemokrata községpolitikai program és kommunista bírálata 461-479

léséről, a munkanélküliek egyszeri 6 milliárd K-s segély megszavazásáról, a polgári iskola tandíjmentesség kiterjesztéséről.

36 A fontosabb kérdésekben, mint pl. az ostende-i egyezmény elfogadása során, melyben a főváros kiegyezett a külföldi kölcsönök folyósítóival, a 20 millió dolláros külföldi kölcsön felvétele esetében az SZDP legfeljebb részkérdésekben hangoztatott ellenvéleményt, lényegében a polgári frontot támogatta szavazataival. A KMP már erről az egyéves működésről is megállapította, hogy a munkástömegek, kiket megnyomorított az ellenforradalmi várospolitika, az SZDP-ben is megváltót láttak, de nem osztályharcos községpolitikát kaptak. A Népszava 1926. május 6-i számában „ezernyi szürke, újdonság ingerével nem ható eredményre" hivatkozott, melyek a főkérdésekben nem láthatók, mint a KMP folyóirata megállapította. Az SZDP városházi főkövetelései, mint a fővárosi beruházási program és a pénzügyi egyensúly helyreállítása, a munkásság üdvözlésével találkozna, ha ennek terheit a vagyonos osztály viselné, és nem általában a lakosság. A külföldi kölcsön terhei, a pénzügyi egyensúly, melyeknek érdekében a kereseti adót 2%-kal emelték, viszont a községi pótadót, mely a tehetősebb rétegek adófajtája volt, 10%-kal csökkentették, a közüzemek által befizetendő nyereség, a kispénzű munkás és alkalmazotti kategóriákat sújtja, állapította meg a kommunista folyóirat. Ezekben a kérdésekben az SZDP-t a polgári többség vagy egyszerűen leszavazta, vagy a szociáldemokrata törvényhatósági bizottsági tagok részkérdésekben való ellenvéleményük hangoztatása mellett maguk is megszavazták e határozatokat. Jogos iróniával idézte az Űj Március cikke Wolff Károly azon kijelentését, hogy „közelebb jutott egymáshoz a közgyűlés két szélső szárnya, mert megismerték egymást".

37 Ha az SZDP törvényhatósági frakciója állandóan kezdeményezte is különböző kérdések megtárgyalását, az addigi gyakorlat megváltoztatását, és fellépett a panamák, harácsolások, visszaélések ellen, fontos kérdésekben még látszateredményeket sem sikerült elérnie. Visszautasította a közgyűlés a munkanélküli segély bevezetését, a telekértékadó visszaállítását, és amit az SZDP javaslatára kisebb-nagyobb egyezkedések és engedmények árán elfogadott, mint pl. a húsfélék fogyasztási adójának törlését, azt pedig a felügyeletet gyakorló belügyminiszter utasította vissza. A polgármester-választás kudarca és hasonló események hozzájárultak, hogy a blokk felbomlott és az SZDP egyedül maradt bizonyos munkáskövetelések hangoztatásával, mint Büchler József a városházi tevékenységet méltatva megjegyezte. Ö is vérszegény eredményekre hivatkozott és megállapította, hogy a nagytőke képviselői kormánytámogatók lettek, ha bizonyos kérdésekben azonos nézeteket vallanak is, valójában polgári egység van az SZDP-vel szemben.

38 A demokraták és liberálisok csoportjait klikk érdekeltségek irányítják és Gál Jenő—Bedő Mór azon keseregnek, miért nem inkább Ripkáékkal működtek együtt, így a városházi stallumok felosztásánál jobban jártak volna, mint a szociáldemokratákkal. A nagy fogadkozások, hogy együttesen buktatják meg a kurzus városházi uralmát — már szó sincs, állapította meg az MSZMP pártszervezeteknek szétküldött körlevele. A körlevél szerint a szocdemeknek le kellene vonni a tanulságot, az egységfronttal megvalósított proletár község36 A magyarországi Szociáldemokrata Párt 1925. évi dec. hó 25—26—27. napjain Budapesten megtartott XXIII. pártgyűlésének jegyzőkönyve. Bp. 1926. 32—4. 1. 37 Űj Március 1926. 5. sz. 304—10. 1. 38 Büchler József: Egy év Budapest életéből. Szocializmus 1928. nov. 401—5. 1. 476