Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tarjányi Sándor: A Magyar Szociáldemokrata községpolitikai program és kommunista bírálata 461-479

politikusok ismerjék. Állandó levelezés, többszöri tanulmányút, személyi érintkezés biztosította ezek folyamatosságát.

21 A községpolitikai program tervezetét az elméleti vita után az SZDP 1924-ben megtartott pártgyűlése tárgyalta, a „Községi program és a községi választások" címmel, melyet szintén Büchler József terjesztett elő. Bevezetőben általános politikai kérdéseket vetett fel, melyek a programmal is kapcsolatban voltak, így az 1923 decemberében a Nemzetgyűléshez beterjesztett fővárosi törvénytervezetet bírálta, melyet a virilizmus visszaállításának nevezett, a hivatalból és állásuknál jelenlévő törvényhatósági bizottsági tagok miatt. Azonkívül a választójog körüli visszaéléseket, melyek alapján 60 000 választásra jogosultat zártak ki a jegyzékekből. Hangoztatta a községpolitika fontosságát és azt, hogy a vezetőség majd kialakítja a követendő taktikát. A pártgyűlésnek egy minimális községi program elfogadását javasolta, mely a Szocializmusban ismertetettnek kivonatos változata. Fontosabb követelései: a) Harc a községi autonómiáért, a községi alkotmányért! Az állami beavatkozás visszaszorítása a felügyeletre. b) Igazságos adórendszer megvalósítása. A telekértékadó visszaállítása, a kereseti adó községesítése, a progresszív lakásépítési adó bevezetése Bécshez hasonlóan. c) Az általános műveltség emelése, demokratikus iskolapolitika kialakítása. d) A szociálpolitika helyének meghatározása a községpolitikában.

22 A vita során az országos politika és a községpolitika összefüggéseit tárgyalták. Pásztor Imre hangoztatta, hogy a tőke elleni harcban lényeges a főváros szerepe, mert egyben a legnagyobb munkáltató is. Kiss Jenő szerint a készülő fővárosi törvény szűk lehetőséget ad a munkásságnak, de azt is ki kell használni. Szekeres Sándor akcióprogram kidolgozását követelte a főváros és a környék számára, és a peremvárosok nevében Linhardt Antallal együtt a fővároshoz való csatlakozásukat sürgette. Knurr Pálné a fővárosi törvénytervezet ellen tiltakozott, mert a tervezet szerint a nőknek csak passzív választójogot akartak adni. Pollák Ferenc az autonómia meghódítását sürgette, és hogy a községeknél kell kezdeni a demokratizálást. Dick György pedig a vidéki törvényhatóságok feladatait tárgyalta a községpolitika területén.

23 A pártgyűlés határozata a készülő fővárosi törvényjavaslat ellen foglalt állást, bírálva annak reakciós, antidemokratikus, munkásellenes tendenciáját, mert főleg a munkásszavazókat akarja a fővárosi törvényhatósági választásokból kizárni. Utasította a pártvezetőséget, hogy folytasson harcot a törvényjavaslat ellen, és egyúttal követelje a régi, elavult közigazgatási törvények megváltoztatását. Felhívta a vezetőséget, hogy készüljön fel a községi választásokra, kezdje meg az előkészítő munkát. Részvétel módját, a követendő taktikát a pártvezetőségre bízta,

24 ami a jobboldalnak tett engedményt jelentett, ugyanis a pártgyűlésen is, de a pártszervezetekben, a szakmai szervezetekben éles vita volt amiatt, hogy a polgári ellenzékkel együtt, vagy önállóan vegyen-e részt a párt a községi választásokon. A párton belüli ellenzék, mely később kivált Vági István vezetésével, az önálló részvétel mellett volt és sokan mások is. A pártgyűlés végül is nem döntött ebben a lényeges kérdésben. 21 Révész Mihály: Szocialista községi politika a gyakorlatban. Bp. 1924. és Beszámoló a budapesti törvényhatósági bizottság szoc. dem. csoportjának bécsi tanulmányútjáról. P. I. Arch. 658. f. 4. es. 1925/3. 1—23. 1. 22 Az SzDP 1924. ápr. 20—22. napján Budapesten megtartott XXII. pártgyűlésének jegyzőkönyve, Bp. 1924. 269—75.1. 23 Uo. 275—90. 1. 24 Uo. 86—7. 1. 470