Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tarjányi Sándor: A Magyar Szociáldemokrata községpolitikai program és kommunista bírálata 461-479

Közben a Nemzetgyűlés megkezdte az 1923 végén beterjesztett, a fővárosi törvényhatóság újjászervezéséről szóló törvényjavaslat vitáját. A javaslat az 1920-as törvény antidemokratikus tendenciáit erősítette. Felvették a tervezetbe az örökös tagok intézményét és így a 220 választott törvényhatósági bizottsági tag mellett 80 nem választott is lett volna. Reakciós vonása volt még a tervezetnek a nők kirekesztése a választhatóságból, azonkívül az egyenes adó fizetést is követelményként rögzítette a tervezet. Legsérelmesebb vonása volt a javaslatnak az albérlők kirekesztése a választójogból és a 6 évi egy helyben lakás megkövetelése. Az SZDP parlamenti frakciója 1924. jún. 25-i ülésén a törvényjavaslattal foglalkozott. Mónus ismertette Garami álláspontját, mely szerint a 6 évi helybenlakás elfogadhatatlan a párt számára, és távol kell maradni a választásoktól. Csak a kormánynak sürgős a javaslat letárgyalása. Mindenesetre a párt ne vegyen részt a törvényjavaslat tárgyalásán annak reakciós volta miatt. Végül is a frakció úgy döntött, hogy őszre halasztják annak eldöntését, hogy a passzivitást választják-e.

25 A frakció okt. 6-i ülésén szerepelt a demokratikus szövetség létrehozása. A felszólalók jó része ellene foglalt állást. Fontosnak és célszerűnek tartották, de aggályuknak is kifejezést adtak és fenntartásukat hangoztatták. Végül egy szavazat (Horovitz Gábor) ellenében a tárgyalások megkezdése mellett foglaltak állást, de a szövetségbe való belépés kérdését újra elhalasztották.

26 Nagy Vince kezdeményezésére megkezdődtek a tárgyalások, melyek az 1924. év végére eredménnyel végződtek. A frakció dec. 1-i ülésén deklarációt fogadott el, melyet Nagy Vince, Vázsonyi Vilmos és Vanczák János fogalmazott meg. A nyilatkozat hangoztatta, hogy „az ország lakossága demokratikus irányzatot kíván, melyet a kormány megakadályoz és meghiúsítja a szükséges gazdasági, pénzügyi és szociális reformokat. A demokratikus ellenzék kötelességének érzi, hogy ezzel szembeszálljon és kisebb ellentéteket félretéve szövetségre lép." A nyilatkozat elfogadása után, mely a demokratikus átalakulás szükséges követeléseit, várospolitikai akcióprogramot tartalmazott, megalakult a Demokratikus Ellenzéki Pártok Blokkja. Intéző bizottságában az SZDP jobboldalát cégjelző vezetők: Peyer Károly, Peidl Gyula, Farkas István foglaltak helyet, a polgári ellenzék részéről pedig Vázsonyi Vilmos, Szilágyi Lajos és Rupert Rezső.

27 Ezen elvek alapján vettek részt az 1925. évi fővárosi törvényhatósági választásokon, ahol a blokk néhány mandátummal többet kapott, mint a Keresztény Községi Párt és a kormánytámogató Egységes Községi Polgári Párt együttvéve. Csekély többségre a jobboldal csak az 1924-es fővárosi törvény alapján hivatalból jelenlévő és az érdekképviseletek tagjaiból lett bizottsági tagokkal tett szert, aminek következménye az lett, hogy a két nagy csoportnak tekintettel kellett lenni egymásra, és kölcsönös engedményekkel irányítani a főváros ügyeit. A blokkban 54 SZDP bizottsági tag is helyet foglalt, mely egységes állásfoglalásaival új színt jelentett a közgyűlésen és annak bizottságaiban. A várospolitikai program kommunista bírálata A tanácshatalom megdöntése után a magyar kommunista mozgalom emigrációba és illegalitásba kényszerült. A fehér terror dühöngése és a kegyetlen elnyomás nem tette lehetővé a községpolitika elveinek meghatározását és a győzelemre került ellenforradalmi rendszer körülményei közt gyakorlatának 25 Párttörténeti Intézet Arch. 658. f. 3/1. ö. e. 209—10. 1. 26 Uo. 222—26. 1. 27 Uo. 239—45. 1. 471