Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tarjányi Sándor: A Magyar Szociáldemokrata községpolitikai program és kommunista bírálata 461-479

tal gondoltak. Még osztrák testvér pártjuk eredményeire is csak évek múltán mertek hivatkozni, mely az ellenforradalmi rendszer elnyomása miatt indokolt is volt az 1920-as évek elején. Érdekes a Fővárosi Hírlap egyik cikke, mely nem sokkal a pártgyűlés után tárgyalta a szociáldemokraták városi választásokra való készülődését. A cikk írója Propper Sándorral és Büchler Józseffel készített interjút, kik „mérsékelt szocialisták", jegyezte meg megnyugtatásként a lap. A leendő várospolitikai vezetők hangoztatták, hogy nem törnek vezető szerepre, élni akarnak a kritika jogával, és a wolffi uralom bukása után támogatni kívánják azokat, akik a demokráciáért és a munkástömegek megélhetési lehetőségeiért küzdenek. A cikkíró szerint kész várospolitikai programjuk van, ti. a szociáldemokratáknak, amely nem ütközik a polgárság érdekeibe, sőt azt lehet mondani, hogy egy radikálisabb kispolgári program.

10 Ha figyelembe vesszük, hogy a cikk a polgárságot akarja megnyugtatni a szocialisták szándékai felől, akkor is jellemző, hogy nem látja ellentétesnek a polgárság érdekeivel a szociáldemokraták várospolitikai célkitűzéseit. A gyakorlati tapasztalatok sem cáfolták ezeket a megállapításokat. Ugyanis a főváros környékén a liberális ellenzékkel szövetségben több helyen bekerültek a szociáldemokraták a városi-községi képviselőtestületbe. Kispesten és Újpesten 1922-ben, Pesterzsébeten, Rákospalotán és Pestújhelyen 1923-ban voltak képviselőtestületi választások. A virilizmus azonban még érvényben volt a főváros környéki városokban, községekben a választásokon és ez meghatározta ezen testületek sorsát. Némely helyen a szövetkezett ellenzék a többséget is megszerezte, de még ez sem jelentette azt, hogy a közigazgatás is az együttesen fellépő liberális demokrata-szociáldemokrata többség kezébe került, sőt tisztújítások esetében a polgári ellenzék érdekei érvényesültek és a szociáldemokraták ehhez a munkásság szavazatait szolgáltatták. Jogosan bírálta a kommunista sajtó pl. a kispesti községi választásokon a szociáldemokraták szerepét. „Mindenki azt várta, hogy ebben a tipikusan munkásvárosban olyan képviselőtestület lesz, amely a munkások kezében van. A szocdemek előre megegyeztek a burzsoáziával és így nem hangoztattak osztályköveteléseket", állapította meg a cikk.

11 E feltételek nélküli szövetkezésben a polgári ellenzék érdekei érvényesültek ebben az esetben is, pl. a polgármester választása során, melyet méltán lehetett bírálni. Már 1922-ben, de még inkább 1923-ban jelentek meg a szociáldemokrata sajtóban a kurzus várospolitikáját támadó és a munkásság várospolitikai érdekeit tárgyaló cikkek. Sürgették a községi-városi politika kidolgozását és hangoztatták, hogy nem lehet a passzivitást tovább folytatni, és küzdeni kell a helyi igazgatás demokratizálásáért. 1923 folyamán dolgozta ki az SZDP vezetősége a párt ideiglenes községi programját, melyet a Szocializmus folyóiratban vitára bocsátott. Büchler József, az SZDP fővárosi politikájának későbbi irányítója közölte a tervezetet, melyben hangoztatta a községpolitikai követelések fontosságát és azt, hogy a munkásság számára politikai iskola a községpolitikai munka. Megállapította, hogy a városok és községek sorsát a kiváltságosok egy kis töredéke intézi, melynek megváltoztatását követelte. Kinyilvánította azon véleményét, hogy a fővárost és környékét egyesíteni kell, és ez lehetővé teszi egy demokratikus főváros kialakulását. Az egyesítést azért követelte a tervezet, hogy a túlnyomórészt munkáslakosságú környék révén többséget szerezhessenek maguknak. A község-város szervezeti életében minden 20. évét betöltött lakosnak aktív és passzív választójogot követelt, a virilizmus és a hivatalból jelenlévő képviselet — a nem választott törvényhatósági és képviselőtestületi tagok rendsze10 Fővárosi Hírlap 1923. febr. 7. 4. 1. 11 A kispesti községi választások. Kommün 1922. júl. 26. 22. sz. 4—5. 1. 466