Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tarjányi Sándor: A Magyar Szociáldemokrata községpolitikai program és kommunista bírálata 461-479

Bethlen politikai húzásai, sikeres taktikázása következtében, mellyel sikerült megosztani az alig vagy gyengén összefogott szövetséget. Hozzásegített az ellenforradalmi rendszer megszilárdulásához az SZDP paktumpolitikája is, mely egyúttal megjelölte a szociáldemokraták helyét az ellenforradalmi rendszerben, ha annak baloldalán volt is az. A Bethlen-kormány hatalomrajutásával a politikai légkör valamelyest enyhült, a különítményeket is fokozatosan háttérbe szorították. Az ellenforradalmi rendszer elég erősnek érezte már magát, hogy törvényeivel, erőszakszerveivel fenntartsa uralmát. A royalista puccsokat is könnyedén elhárította a rendszer és az 1922. évi parlamenti választásokból is győzelmesen került ki a Bethlent támogató Egységes Párt. Az új Nemzetgyűlésben helyet kaptak az SZDP képviselői is. E körülmények és legfőképpen a fővárosi és környéki munkásszavaztok világosan jelezték az SZDP vezetőinek, hogy itt az ideje, illetve nem halasztható tovább a községpolitikai program kidolgozása. Szükséges volt a községpolitikai tennivalók meghatározása annál is inkább, mert több helyen, főleg Budapesten és környékén, az ipari vidékeken lehetőség nyílt arra, hogy a munkásság képviselői is helyt kapjanak az önkormányzati irányító testületekben, a városi-községi képviselőtestületekben. Az MSZDP elsősorban városi párt volt, főleg a Bethlen—Peyer-paktum után lett azzá. Ezt az is jelentette, hogy a községpolitikai tevékenység szükségszerűen előtérbe került, a feladatok meghatározása fontos volt a munkásság érdekeinek szempontjából. A Nemzetgyűlés 1922. jún. 28-i ülésén felolvasott SZDP-deklarációban is szerepeltek községpolitikai követelések, mint pl. a progresszív adózásnak, a fogyasztási és forgalmi adók eltörlésének követelése. Bár a nyilatkozat inkább az általános politikai helyzetre vonatkozott.

5 Az év végén megtartott pártgyűlésen napirendi pontként szerepelt a községpolitika. Az előadó Propper Sándor az 1892-es müncheni pártgyűlés határozatából kiindulva tárgyalta a községi önkormányzat kettős-hatalmi és igazgatási szerepét. Hangoztatta, hogy „antidemokratikus vezetés mellett a község mindkét szerepében alkalmas arra, hogy az uralkodó osztály különleges érdekeinek szolgálatában álljon a dolgozó néposztály érdekeivel szemben". Hangoztatta, hogy a különböző helyiségek típusaira kell tagolni a községpolitikai programot, bár ezeknek közel kell egymáshoz lenniük. Felhozott példái a községpolitika számos kérdését érintették, a lakáspolitikán, a népélelmezésen, szociálpolitikán, népoktatáson keresztül, a közvetlen várospolitikai kérdésekig, mint az adózás, a községi üzemek kérdése.

6 „Arra a vádra, hogy kevés gondot fordít a párt a községpolitikára, melyet többen »Ügy van!« felkiáltással fogadtak, azt válaszolta, hogy az országos politikában is sok a tennivaló." A gyakorlat hiányával magyarázta, miért nincs még a pártnak kidolgozott községpolitikája. Éles kritikával illette a keresztény kurzus városvezetését. Megállapította, hogy a háború előtt liberális uuralom volt a fővárosban, melyhez szintén nincs köze az SZDP-nek, de a kisebb rossz elve alapján ezt az irányvonalat kell támogatni. Az SZDP a polgári ellenzék azon általános véleményének adott hangot, hogy Wolffék tönkretették a fővárost és az SZDP-nek is be kell mennie a Városházára, mert így ellenőrizheti, ami ott folyik. Az 1922-es nemzetgyűlési választások fővárosi és főváros környéki szavazatai is alátámasztották az előadó 5 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1922. évi dec. 24—27. napjain Budapesten megtartott XXI. pártgyűlésnek jegyzőkönyve. Bp. 1923. 30—32. 1. és Népszava 1922. jún. 29. 6 XXI. pártgyűlés jegyzőkönyve. 197—204. 1. 464