Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Kubinyi András: A magyarországi városhálózat XIV-XV. századi fejlődésének néhány kérdése = Einige Fragen zur Entwicklung des Städtenetzes von Ungarn im 14. und 15. Jahrhundert 39-56
helységeket gondolkozás nélkül a mezővárosokhoz sorolta. 38 Ezzel szemben újabban Fügedi Erik intett óvatosságra 39 és valóban hiába van egy településnek országos vására, ha azt kizárólag villa vagy possessio néven emlegetik, nem számíthatjuk a mezővárosok közé. Űgy látszik tehát, hogy Magyarországon a mezővárosi kiváltság és a vásártartási jog nem esett össze, ugyanis az ellenpróba is ezt bizonyítja. Nem lehet véletlen, hogy Csánkinál számos olyan oppidum szerepel, amelynek sem heti, sem évi vásárára nem maradt fenn adat. 40 Bár okleveles anyagunk hiányosan maradt fenn, több esetben igazolni lehet, hogy nem minden mezővárosban tartottak vásárt, 41 és így a Csánkinál hiányzó vásárok nem mindig csak az okleveles hagyomány számlájára írandók. Vásárengedélyeket — más vásárok sérelme nélkül — legalábbis a XIV. sz.-tól csak az uralkodó bocsáthatott 38 I. m.-ben a megyék „Városai" fejezeteiben. — Pl. a Heves megyei Fegyverneket a városok között sorolja fel, idézi országos vásárjogát, és ezzel kapcsolatban ezt írja: „Bizonyára „oppidum" volt." (I. m. I. k. 54.) — Mindkét fegyverneki országos vásár engedélye (1417, 1430, Dl. 10585, 24721.) possessionak nevezi. — A Nógrád megyei Veréb (Verebély) „1398-ban szabadalmat nyert országos vásár tartására, s így a mezővárosok közé sorolható." De nem ismer olyan adatot, amely annak nevezné. (I. m. I. k. 93.) — Számos példát idézhetnénk Csánkitól, hogy valamely országos vásárjoggal rendelkező helységet sohasem említenek oppidumként, Csánki mégis városként tartja nyilván. így természetes, hogyha nem ismerte a helység vásárkiváltságát, akkor a falvak közt tüntette fel. Pl. a Borsod megyei Montaj 1390-ben kapott vásárjogot (Zsigmond-kori Oklevéltár I. k. 1364. sz.), Csánkinál falu. (I. m. I. k. 176.) — A Győr megyei Kisbaráti országos vásárát 1420-ban említik, (Héderváry Oklevéltár II. k. 349.) Csánkinál — aki nem ismerte az adatot — természetesen falu. (I. m. III. k. 545.) Ezzel szemben számos olyan helységet ismerünk, amely később, országos vásár birtokában, de nem azonnal, valóban mezőváros is lett. Ld. pl. a Pest megyei Szecsőt, melynek országos vásárát 1426-ban említik, akkor még falu. (Zichy Okmánytár VIII. k. 296—297.) Később, 1472-ben, már oppidum. (Csánki i. m. I. k. 24.) — A Szabolcs megyei Kalló 1390-ben kapta első országos vásárjogát, (A Magyarország és Szerbia köztti összeköttetések oklevéltára, Magyar Történelmi Emlékek, I (33. k Bp., 1907. 24—25.) a következő században oppidum lesz. (Vö. pl. Zichy Okmánytár VIII. k. 603.) — A Zala megyei (Alsó) Lindva possessio már 1366-ban kapott országos vásárt (Zala megye története. Oklevéltár, II. k. 9.), később oppidum. (Csánki i. m. III. k. 22.) Előfordult az is, hogy valamely helység előbb volt mezőváros, minthogy országos vásárjogot kapott volna, erre ld. alább a 43. j.-t. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy amennyiben egy országos vásárt adományozó oklevélben possessionak neveznek egy helységet, az nem biztos, hogy valóban falu volt csak. A Zemplén megyei Szécs 1437-ben kapta possessioként országos vásárjogát, (Zichy Okmánytár VIII. k. 611—12.) noha már 1424-ben oppidumnak nevezték. (Károlyi Oklevéltár, II. kk. 84.) Kétségtelen, hogy számolnunk kell terminológiai bizonytalansággal, egyetlen adat nem bizonyíték. Szécs azonban később biztosan oppidum, (Csánki i. m. I. k. 338.) és így talán úgy értékelhetjâk az adatot, hogy 1437-ben jogilag ugyan még nem volt mezőváros, a király azért is nem nevezte annak, de gazdaságilag már annak tekintették. 39 Eric Fügedi, La formation des villes et les ordres mendiants en Hongrie. Annales (1970) 985—987. — U. ő., Koldulórendek, i. m. 89. 40 Ld. i. m.-ben az egyes megyék, városok fejezetét. 41 Pl. a mai Nagy-Budapest területére eső mezővárosok közül Tétény és Csepel esetében. Vö. Kubinyi András, Budapest története 1301—1541. (Budapest Története II. k. Bp., 1973, 29, 31. 44
