Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Rózsa Miklós: A budai Auguszt cukrászda = Die Konditorei Auguszt in Buda 393-432
vörös selyemmel tapétázott falai voltak. A helyiség fehér vagy pasztell színű terítővel terített asztalai körül kárpitozott karosszékek és kárpitozott támlásszékek álltak. Az egész padozatot szőnyeg borította. A helyiség végén márványlapú konzolasztal, azon álló bronzóra, többkarú álló bronzlámpák és faragott aranykeretű velencei tükör. A falakon festmények, metszetek. Mindegyik helyiségben díszes üvegcsillárok, szobrok és hatalmas vázák voltak. Az egyes uzsonnatermekben ugyanazon készítményekre más és más árak voltak érvényben. 114 Az üzletben az oszlopsor és a páholysor között haladva lehetett megközelíteni a mellékhelyiségeket (mosdó, W. C.) és a női alkalmazottak öltözőjét. Ezek feletti erkélyen álló zongora körül helyezkedett el az 5—6 tagú szalonzenekar, amely uzsonnaidőben (17—19 óráig) szórakoztatta a vendégeket. A különterembe vezető kétszárnyú ajtó mellett nyilvános telefonállomás állott — üvegezett fülkében — a vendégek rendelkezésére. A műhelybe vezető ajtótól balra lévő ruhatári helyiségből falépcső vezetett a helyiséget vízszintesen megosztó galériára, amely irodának volt berendezve. Itt folyt az üzlettel kapcsolatos adminisztráció. Az üzlethelyiségből lengőajtón lehetett a termelőhelyiségbe, az igen világos, tágas és magas, fehérre meszelt műhelybe jutni. Ez a metlachi lapokkal burkolt L alakú helyiség a ház udvarán — 1915 végén — kialakított vastag üvegű tetőablakokkal áttört lapos tetős toldaléképületben volt. A műhely hatalmas oldalablakai az udvarra néztek, ahová a műhely két végén nyílott ajtó. Az üzlet a hét valamennyi napján nyitva volt. Ennek megfelelően a műhelyben is minden nap folyt termelés. Az üzlet nyitására reggel 9 órakor került sor. Ezt követően néhány reggeliző vendég kereste fel az üzletet, akik ott olvasták el — az egyébként egész nap a vendégek rendelkezésére álló — reggeli lapokat. A vendégek részére előfizetett nagyszámú (fémsarkas, vászonborítású kemény papírlemezből készült tartókba helyezett) bel- és külföldi képesfolyóiratot a kölcsönző cég hetente cserélte. Az aznapi készítmények általában 10—11 órára készültek el, amikor mégkezdődött a délelőtti vendégek, de különösen a vásárlók nagyobb forgalma. A délelőtti vendégek főként szendvicset, sós teasüteményt, meleg hasét és vermutot fogyasztottak. Dél táján főként vásárlók csomagoltatták maguknak az ebédhez vett süteményt. Különösen szombaton és vasárnap volt élénk a déli forgalom. Délután kisebb társaságok fogyasztották habos tejeskávéjukat, csokoládét, teát, fagylaltot, süteményt, télen tejszínhabos gesztenyepürét is. A felszolgálók és kiszolgálók női alkalmazottak voltak, akik egyöntetűen fekete ruhában, kis fehér kötényben végezték munkájukat. A szalonban pincér szolgált fel, aki éppúgy, mint az élénkebb uzsonnázó forgalmat vonzó őszi-téli időben alkalmazott 1—2 kisegítő pincér, frakkban volt. A délutáni uzsonnavendégek általában este 8 órakor kezdtek eltávozni, ekkor már ritkult a vásárlók száma is. Az üzlet zárórája 21 óra volt. Az üzemmód a készletre termelő és megrendelésre termelő üzemmód volt. Az előre megrendelt árut a megrendelő kívánsága szerint az üzletben lehetett átvenni vagy házhoz szállították. A házhoz szállítás 1928-ig csokoládészínű, zárt, aranybetűs cégfelírású, kétrudas lovaskocsival (ún. ,,Reglamwagen"-nal) történt. 1929-től kezdve pedig személygépkocsival, annak erre a célra kiképzett csomagtartójában, szükség esetén utastere felhasználásával is szállítottak. Ezekkel a járművekkel szállították a fióküzletekbe az ott értékesítésre kerülő árut is. 114 F. ht. Cukrászip. test. Ügyviteli ir. 117/1942. 422
