Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Kubinyi András: A magyarországi városhálózat XIV-XV. századi fejlődésének néhány kérdése = Einige Fragen zur Entwicklung des Städtenetzes von Ungarn im 14. und 15. Jahrhundert 39-56

Kérdéses azonban az, hogy ezt az eladományozási politikát feltétlenül negatívan kell-e értékelnünk, nem csupán egy olyan folyamat mutatója-e, amely a magyarországi városhálózaton belüli átrétegződéshez, változásokhoz vezetett. Kétség kívül volt egy ilyen folyamat. Akár a Major Jenő által vizsgált Árpádkori piachelyeket nézzük, amelyek közül később nem mind maradt vásárhely,

5 akár a koldulórendi korai kolóstoralapításokat, amelyek egy része később lehanyatló városokban épült, ahogy Fügedi kimutatta

6

, a korai kép más, mint a későközépkori. Akkor Esztergom—Székesfehérvár az ország gazdasági centruma, később Buda, és ez az úthálózatban is eltolódással járt.

7 Ügy tűnik tehát, hogy a XIV. század folyamán az egyre nagyobb számú valódi városi, valamint a városi kiváltság alapjait biztosító hospes-ki váltságokat nyerő településből

8 épp az igazi városok érdekében — szükségessé vált a fejlődőképes települések kiválasztása. Ilyen kiválasztási törekvések a királyi hatalom részéről különböző módszerekben mutatkoztak meg. Már az 1351-es törvény a fallal erődítés kritériumát alkalmazza,

9 ezt követik a városok feletti bíráskodás rendezésére irányuló törekvések

10 és ennek része az eladományozási politika is. Igaz, ennek egyéb okai is voltak, az uralkodó krónikus pénzhiánya, bárók hatalmával szembeni meghátrálás, stb.,

11 úgyhogy minden város eladományozását külön kellene megvizsgálnunk, hogy valóban a belkereskedelmi utak esetleges eltolódása vagy egyéb okokból amúgyis életképtelenné vált várost adományozott-e el az uralkodó. A városhálózat átrétegződésével is kapcsolatos városszámcsökkenés időben egybesett az egységes jobbágyság kialakulásával, nem szabad rétegek felemelkedésével.

12 Jobbággyá süllyedt több, egykor királyi város polgársága is és így a városok eladományozása, számának csökkenése szükségképpen visszahatott a polgárság társadalmi súlyára is. Ezt nagyon jól mutatja Bebek János tárnokmester esete, aki az 1410-es években nem volt hajlandó a tárnokszéken egy asztalhoz ülni az általa állatoknak nevezett városi elöljárókkal, saját bírótársaival.

13 Hol van az a kor, amikor az 1340-es években egyik elődje Szécsényi Tamás maga is budai polgár volt?

14 De alig egy emberöltővel Bebek előtt sem 5 Major Jenő, A magyar városok és városhálózat kialakulásának kezdetei. Településtudományi közlemények, 18 (1966) 48—90. 6 Fügedi Erik, Koldulórendek és városfejlődós Magyarországon, Századok 106 (1972) 69—95. 7 Glaser Lajos, Dunántúl középkori úthálózata, Századok 63 (1929) 148—149. 8 Fügedi Erik, Középkori magyar városprivilégiumok, Tanulmányok Budapest múltjából (a továbbiakban: TBM) 14 (1961) 17—107. — Kubinyi András, Der ungarische König und seine Städte im 14. und am Beginn des 15. Jahrhunderts, Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas, Bd. II. Linz, 1972. 9 1351: 6. t. c. Magyar Törvénytár id. kiadás 172. 10 Fügedi, Középkori magyar i. m. 68—71. — Bertényi Iván, Die städtischen Bürger und das Gericht der königlichen Anwesenheit im 14. Jahrhundert, Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Historica, 11 (1970) 3—31. — ifj. Szentpétery Imre, A tárnoki ítélőszék kialakulása, Századok, 68 (1934) 510—590. 11 Vö. a 8. j.-ben id. tanulmányomat. 12 Székely György, Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XIV. században, Bp. 1953. 13 Mályusz E., Geschichte des Bürgertums in Ungarn. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte 20 (1927—28) 387. 14 1346-ban (Szécsényi) Tamás volt vajda, budai polgár elad egy itteni szőlőt Töttös mester királyi aj tónálló-mesternek, egyben szintén budai polgárnak. Zichy Okmánytár II. k. 212. — Szécsényi 1339—1342 közt volt tárnokmester. (Hóman B.— Szekfü Gy.: Magyar Történet. II.

2 k. Bp., 1936. 80—81. o. táblázat.) Különben a királynak is rokona volt: Fügedi E., A XV. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp., 1970. 23. 40