Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Kubinyi András: A magyarországi városhálózat XIV-XV. századi fejlődésének néhány kérdése = Einige Fragen zur Entwicklung des Städtenetzes von Ungarn im 14. und 15. Jahrhundert 39-56
volt ilyen eset elképzelhető. Akkor Dunajeci János ült a tárnokmesteri széken, akinek mind anyja, mind apai nagyanyja budai polgárlány volt és akinek hivatalviselése idején épp féltestvére töltötte be a budai bírói tisztet. 15 Ugyanabban az időben, amikor a magyarországi városhálózat ilyen érzékeny veszteséget szenvedett, a polgárság társadalmi súlya pedig esett — ahogy történetírásunk kimutatta — következett be Pozsony és Sopron jelentős fellendülése, 16 ami különben szintén a városhálózat átrétegződésének egyik jele. Ezt a jelenséget általánosítva pedig megállapították, hogy a XV. század elején a magyarországi városiasodás behozta a külfölditől való elmaradását, hogy azután a század második felében majd fejlődése megtorpanjon. 17 Hanyatlás az egyik oldalon, fejlődés a másik oldalon, ugyanakkor módszertani szempontból felmerülő nehézség, hogy a határszéli városok XV. század eleji emelkedésének és századvégi megtorpanásának tendenciáját szabad-e általánosítani az egész magyarországi városfejlődésre, végül pedig, de nem utolsósorban annak a kérdésnek megválaszolása, hogy a királyi birtokból földesúr alá kerülő civitasból oppidummá, városból mezővárossá süllyedése mit is jelentett, hogy hol a mezőváros helye a várostörténetben, ezek mind olyan jelenségek és problémák, amelyekkel foglalkozni kell. Mint ismeretes és ezt az újabb történetírás eléggé hangsúlyozta, a régi civítasok oppidummá süllyedése együttjárt számtalan falu mezővárossá emelkedésével. 18 Mint tudjuk Csánki alapján a XV. század végén számukat általában 800 körűire becsülik. 19 Ezt a számot Szalay 79 helységével összehasonlítva már más a kép. A mezővárosiasodás az ország gazdasági fejlődésével, az árutermelés növekedésével egyenes arányban haladt előre. Ez utóbbit igazolja a hetipiachálózat sűrűsbödése is. Ez a sűrűsödő tendencia a XV. század végéig mutatható ki. 20 A piachelyek növekvő számát ugyan a földesurak anyagi érdekével is magyarázhatnánk (hiszen az uralkodók általában a földesúr kérésére adták ki a vásárengedélyeket), és formulának tekinthetnénk a privilégiumokban olvasható kifejezést, hogy a kiváltság más szomszédos vásárok, illetve más vásárbirtokosok jogát nem sértheti. 21 Ezzel szemben olyan adatokat találunk, 15 Kubinyi A., Soziale Stellung und Familienverbindungen des deutschen Patriziats von Ofen in der ersten Hälfte des 14. Jahrhunderts. Archiv für Sippenforschung 36 (1970) 448—449. és u. ő. Családi összeköttetések, mint a budai társadalomtörténet forrásai, Levéltári Közlemények, sajtó alatt. 16 Vö. Szűcs J., i. m., aki elsősorban ennek a két városnak történetére támaszkodva írta meg könyvét. 17 Uo. — L. még u. ő., Das Städtewesen in Ungarn im 15—17. Jahrhundert. (La renaissance et la reformation en Pologne et en Hongrie. Studia Historica 53. k. Bp., 1963.) 97—164. — Makkai L., Die Hauptzüge der wirtschaftlich-sozialen Entwicklung Ungarns im 15—17. Jahrhundert, (uo. 27—46.) — U. ő., A magyar városfejlődés történetének vázlata. (Vidéki városaink. Bp., 1961.) 48—49. — Vita a feudális kori magyar történelem periodizációjáról. (Értekezések a történeti tudományok köréből 45.) Bp., 1968. 19. (Heckenast.) — Ezzel szemben ld. Pach (uo. 95.) és Elekes (uo. 104—105.) véleményét. 18 Bácskai i. m. 15—20. 19 Uo. 14. — Vö. még I. Szabó, La répartition de la population de Hongrie entre les bourgades et les villages, dans les années 1449—1526. (Studia Historica 49. k.) Bp., 1960. 3—4. 20 Vö. Csánki D., Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában I— V. k. szétszórt adatait. 21 Pl. 1355-ben Bős kap heti vásárengedélyt: sine tarnen preiudicio fororum comprovincialium, Hazai Okmánytár I. k. Győr, 214. — 1402-ben pedig a marcaltői hetivásár-engedélyben ez olvasható: sine tarnen preiudicio fororum aliorum. Uo. 295—96. stb. — Egy 1351. évi formula a tibai hetivásárral kapcsolatban még érdekesebb : sine preiudicio fororum convicinorum comitatus supradicti. Sztáray Oklevéltár, I. k. Bp. 1887. 227—229. 41
