Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1888-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 3. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1888 359-392

Grabovszky (3942 Ft), Treichlinger (4486 Ft), a két Szitányi: Izidor és Sámuel 4538, ill. 4247 Ft adóval (mellettük három más földbirtokos Szitányi: Ödön Leányfalun, Béla Fejér megyében és Bernát Trencsén megyében 1130, 521, ill. 476 frt. adóval is virilista) ugyancsak már 1873-ból ismerőseink, ugyanúgy mint az egykori bőrkereskedő, mostanra pedig már 2722 frt-tal adózó háztulajdonos, Mannó István. A többiek 1873ban már szintén előfordultak, de még 3000 frt-on alul: vagyonalapjuk ekkor még nem volt annyira számottevő, hogy különösebb figyelmünket felkelthette volna. Mostanra azonban ilyen vagyonok is megnőnek: hogyan és miből, az még kutatandó probléma, de nem lehetetlen, hogy örökösödés vagy beházasodás révén is. így megy fel Leitersdorfer Lipót adója e 15 év alatt 837 frt-ról 4837 frt-ra, Stern Simon terménykereskedő és háztulajdonos adója 2544 frt-ról 4942 frt-ra, dr. Wohl Józsefé 1423 frt-ról 6079 frt-ra, Deutsch Antalé 1768 frt-ról 6634 frt-ra és Szauer Józsefé 2608 frt-ról a legmagasabb háztulajdonosi adóösszegre, 10 008 frt-ra. Ahol külön foglalkozást az előbbiekben nem említettünk, ott 1873-ban is már magánzó vagy háztulajdonos van bejegyezve, mindenesetre jó példaként arra: mennyi lehetőség van 1873 után is, hogy valaki közvetlen termelés vagy kereskedés nélkül pusztán eszélyes spekulációval (mert a szó legtágabb értelmében is, ugyan mi más lehet e hirtelen, ám nem egészen megalapozatlan és előzmény nélküli adóemelkedések mögött?) gyarapíthassa vagyonát. Amit még feltűnőbbé tesz, hogy a fent felsorolt személyek esetében a virilisták jegyzékén többnyire 1888-ban sem találunk valamirevaló vidéki virilista vagyonalappal rendelkező rokont, és neveiket nem találjuk meg a budapesti székhelyű nagy részvénytársaságok vezetőségeiben sem. Érdekes, hogy ha a fenti, egykorúlag kifejezetten csupán „háztulajdonos"ként megjelölt személyek névsorának kiegészítéséül az 1888-ban „magánzó" megjelöléssel felvett virilisták (összesen 44 fő) ugyancsak 3000 frt-on felül adózó kategóriáját vizsgáljuk, itt sokkal kevesebb, csupán 4 személlyel találkozunk, — de mind itt, mind az alacsonyabb magánzói adókategóriákban is sokkal határozottabban figyelhető meg az üzlettől visszavonult kereskedő típusa, mint a háztulajdonosok esetében. A magánzók között találkozunk ui. (a 3000 frt felettiekhez ötödikként odaszámíthatólag) a 2997 frt adót fizető Türsch Nándorral, 1873-ban még 4425 frt-ot fizető rövidáru-kereskedővel; Weiss Bernát Ferenccel, a most 3133, 1873-ban 3533 frt-ot fizető nagykereskedővel és magánbankárral; Fuchs Rudolffal mint a dohánykereskedelemtől visszavonult, 1873-ban 2265 frt házbéradót, most 3170 frt-ot fizető többszörös igazgatósági taggal; Weber N. Jánossal (3759 frt), a reformkor végén a pesti kereskedelmi testület VIII. adóosztályában fizető, azóta háztulajdonossá vált tagjával. Csupán a 3354 frt-ot fizető Magyar Gyula magánzót tekinthetjük teljesen új embernek. De még az alacsonyabban adózó magánzók kategóriájában is találkozunk olyan személyekkel, mint Halbauer Rezső (2346 frt adóval; 1873-ban a város egyik nagy csemegekereskedő családjának tagja), Stern Istvánnal (144 frt: 1873-ban még 1300 frt adóval kövezőmester), Basch Fülöppel (1474 frt: 1873-ban az egyik vezető gabonakereskedő, 1852 frt-ot fizetve) és emellett sok más, már régóta visszavonult, második, sőt harmadik vonalbeli, alapjában véve ugyancsak háztulajdonossal is. Ha egyelőre csak nagyon halványan észlelhetően is, de már jele ez annak, hogy a szóhasználat maga is kezdi elkülöníteni az aktívabb „háztulajdonos" és a passzívabb értelmű „magánzó" fogalma mögött a háztulajdon kéLtípusát, egy lassan már elkülönülő, új típusú társadalmi kategó^ riának is megjelölésére. 4. A háztulajdonosok és magánzók csoportjában megfigyelt mozgásnál nem kevésbé jellemző az építőiparinak minősíthető (ám a fakereskedelem bizonyos vonatkozásaiban kereskedelminek is tekinthető) szektor létszámának és arányának megváltozása. A magyarázat talán itt a legegyszerűbb : a város rohamos mennyiségi és főleg a modern urbanizáció igényei által meghatározott immáron minőségi fejlődése együttesen alakítja ki a csoport új struktúráját. 24 Tanulmányok Budapest múltjából 369