Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1888-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 3. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1888 359-392

A háztulajdonosok főcsoportját vizsgálva 1873-hoz képest — a fentiekben összefoglalóan már ismertetett mozzanatokon túl — a legjelentősebb változást a legmagasabb, már 3000 frt felett adózó vagyoni kategóriák és a magánzók most különváló, ám az adóalap járadék — (se járadék döntően háztulajdonból eredő) jellege folytán a háztulajdonosok csoportjába beosztható csoportjában tapasztalhatjuk. Mert személyenként nézve végig az 1888-ban 3000 frt-on felül adózó háztulajdonosok és magánzók jegyzékét a legfeltűnőbb körülmény, mely különben a jegyzék egészére rányomja bélyegét 1873-mal szemben az arisztokrácia csaknem teljes visszavonulása a főváros közéletéből — mégpedig nemcsak a virilis háztulajdon vonatkozásában, hanem minden területen. Házaik továbbra is állnak, birtokoscsere is még csak kevéssé érintette őket (az 1873-ban 10 000 Ft-on felül adózó arisztokrata háztulajdonosok közül a Pálffy- és a Festetics-házvagyon még érintetlen, a Cziráky-vagyonból is csak a Nemzeti Kaszinó céljaira átadott Hatvani utcai palota hiányzik, és az Orczy-házak is a család kezén vannak, ha a Károly körúti hatalmas bérházon már több Orczy, ill. rokon családtag osztozkodik is). Ügy látszik azonban, hogy az arisztokratákat már részint vidéki — a pestieknél nyomatékosabb — érdekeiknek védelme vonja el a fővárostól (egyidejűleg nagyrészt még a választók jegyzékéről is eltűnnek), részint annak belátása, hogy az immár teljesen polgári jellegű fővárosi választóközönségtől aligha várhatják, hogy éppen őket juttassa a főváros közgyűlésébe. Ez azonban rámutat arra is, hogy Budapest polgárait, mikor 1872-ben a virilizmus mechanikus érvényesítése ellen tiltakoztak, aligha csupán a tiszta demokrácia elvei vezérelték : a vagyonilag akkor még a városon belül is túlhatalmas arisztokráciától a virilizmust bizonyos választhatósággal kombinálva, polgári választótömegeik segítségével úgy sikerült megszabadulniuk, hogy emellett a virilizmus elve a nekik tetsző és általuk elérhető határig azért mégis csak biztosítva maradt: a magyar polgári fejlődés egész felemás jellegére rendkívül jellemző magatartás ez. Ám nemcsak az arisztokraták, az 1873. évi legnagyobb polgári adózók jó része is eltűnik a 15 évvel későbbi virilisták jegyzékéről. Az ő esetükben már megfigyelhető a vagyonok bizonyos szétaprózódása is. 1888-ra a Wurm-udvar már két örökös kezén van: egyikük a már 1873-ban is említett Almay Gizella, Lipthay bárónő. Az Unger-házak is több örökösből álló komplexusok között oszlanak meg (Unger Béla és Pollákné sz. Unger Auguszta; Unger Antal, Leó, Béla és Pollákné; Aignerné Unger Borbála). A már 1873-ban is a család több ága között szétforgácsolódott nagy vagyonok (Haris, Sebastiani, Mocsonyi) széttagoltsága továbbra is megvan, bár maga a vagyonállag még nem csökkent, de tulajdonosaik már végleg visszavonulnak a várospolitika bármilyen befolyásolásától: eltűnnek a virilisek névjegyzékéről. Helyükbe 1873 virilis tulajdonosainak második vonala vonul fel: ők biztosítják 1888-ra is 1873 virilistáinak — ha nem is ranghelyeiknek — már említett kontinuitását. Mert az 1888-ban a 3000 Ft-os adóhatár feletti 15 háztulajdonos személyből csupán 2 olyan akad, aki 1873-ban még nem volt a virilisták között : közülük Weisskopf Jakab jómódú lisztkereskedő és háztulajdonos, aki 380 Ft adójával már 1873-ban majdnem elérte a virilizmus alsó határát: így teljesen új embernek csupán a 3162 Ft adót fizető Böckh Mór tekinthető. A többiek többé-kevésbé már régi ismerőseink — ha (ismételjük) nem is 1873 legelső vonalából. Hiszen Taub Salamon (3471 Ft) nevével mint gazdag, már 1873-ban is 2447 Ft-ot adózó bőrkereskedőével találkoztunk. Nemeshegyi József 3603 Ft adójával a reformkorban jabukai előnévvel megnemesített (és egyúttal nevét is Adelsbergerről lefordítva megmagyarosító) kereskedőcsalád tagja — a család útja és jellege hasonló a Wurmok, a Heinrichek, vagy a Sebastianiak útjához. 1888-ban Nemeshegyi Temes megyében is virilista (215 Ft-tal Jabukán), de Pest megyében Abonyban is van virilizmusra jogosító, 592 Ft-tal adózó földbirtoka. Ugyanakkor Nemeshegyi Béla a Pest megyei Káván fizet 1811 Ft adót: jeleként a régi kereskedőtöké a háztulajdonon keresztül most már a földbirtok felé fordulásának. 368