Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1888-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 3. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1888 359-392

Ennek a bonyolult, különböző erejű sok szálból összefonódott stabilitás komplexusnak képét 3. sz. táblázatunk kísérli meg rögzíteni. : A táblázat első tanulsága szerint tehát 1888 1179 legnagyobb budapesti adózója közül 592-nek, csaknem pontosan a felének vannak legalább 1873-ig visszanyúló, ismert előzményei. Ezek közül azonban már csak 320-nak kapcsolatai érnek is el ténylegesen az 1873. évi legnagyobb adózók csoportjáig. További 221-nek előzményeit már csak az 1873. évi adójegyzék-virilisek után is folytatódó s így a virilisek anyagi szintje alá is, méghozzá elég mélyen, egészen a 140 ft-os adóhatárig lenyúló adataiból ismerjük. Végül 51 személy előzményei még csak nem is 1873-ban gyökeredznek, hanem csak Pest-Buda 1848 előtti régi polgári jegyzékein találjuk meg nevüket, vagy felmenőik, jogelődjeik neveit. A régi polgár azonban az 1888. évi legnagyobb adózók között még más, fontosabb kategóriákban is erőteljesen képviselve van. A már 1873-ban is virilis 320 személy között ui. 114-nek (vagy elődeinek) van polgárjoga, vagy a régi nagy privilegizált kereskedelmi testületek valamelyikének tagságáig elérő kapcsolata; s az 1873-ban még csak a virilisek alatti rétegből ismert 221 személy közül is 51 saját, felmenői vagy jogelődei személyében rendelkezik ilyen előzményekkel. 1888 legnagyobb adózói tehát nem egy radikálisan új fejlődési szakasz gyermekei: e réteget ugyancsak többféle, erős, ha nem is minden esetben azonos erősségű szálak kapcsolják a várostörténet korábbi szakaszaihoz is. A táblázat második tanulsága (egyes sorait összevetve az 1. tábla megfelelő soraival) ennek az 1873-ból 1888-ig áthúzódott, stabil rétegnek helyét jelöli meg a kiinduló év, 1873 legnagyobb adózói között. Foglalkozási főcsoportonként 1873 virilisei közül mekkora hányadnak sikerült 15 évre megkapaszkodnia Budapest legnagyobb adózói között? A tábla szerint 1873 nagy létszámú, népes főcsoportjai közül a háztulajdonosoknak csak kis része, nem is 20%-a élte túl virilisként a 15 évet; az ellenpóluson, a szabadfoglalkozású értelmiségieknek viszont kb. 66%-a. A kereskedelem úgy látszik erősen stabilizált: több mint 35%-ban — a kézműipar viszont már szinte egyáltalán nem, alig 16%-ig. A kis létszámú főcsoportok közül meglepően magas az építőipar, több mint 50%-os —• meglepően alacsony a vendéglátóipar, alig 13%-os stabilitása. A gyáripar esetén az ágazat jellegének (a manufaktúráról fokozottan a gépi nagyiparra történő átváltás folytán bekövetkezett) minőségi változása — a többi főcsoportban már létszámuk csekély volta teszi értelmetlenné az összehasonlítást. Az ezekből a tanulságokból kínálkozó távolabbi következtetéseket azonban végül is csak a táblázat harmadik tanulságának ismeretében fogjuk levonhatni: megtudva ti. azt, hogy az 1873-ból így áthúzódott elemek mennyiben határozzák meg 1888 legnagyobb adózóinak struktúráját: abban most már mekkora súllyal fognak szerepelni? — és hol? A kép 1888 háztulajdonosainak csoportjában a már 1873-ban is viriliseknek csaknem 50%-ra nőtt arányát mutatja; a kereskedők csoportjában a stabil elemeknek ez az aránya az 1873. évihez képest alig változik: csak némileg kb. 30%-ra — a szabadfoglalkozású értelmiségiek körében azonban már erősen, 20% alá csökken. Jóformán semmiféle jelentőségük nincs az (itt már 15 év előtt is jelentéktelen súlyú) stabilnak bizonyuló viriliseknek a kézműipar és a vendéglátóipar legnagyobb adózóinak sorában, és csökken számszerű arányuk azokban a többi főcsoportokban is, melyeknek 1873-ban ezek az elemek még jelentős hányadát tették ki. A magyarázat végül is egyszerű, s a városfejlődés, ül. ezen belül is elsősorban a legnagyobb adózók rétegének belső csoportosulását átalakító fejlődés már a bevezetőben idézett tendenciái adják meg: a kizárólagos háztulajdon erős háttérbe szorulása és az így megüresedő pozíciókba a többi főcsoportok tagságának növekvő számú benyomulása (ha a válság és pangás folytán csak alacsony vagyoni-jövedelmi színvonalon 364