Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1888-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 3. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1888 359-392
is — mely átmenetileg a szabadfoglalkozású értelmiségiek és a hivatalnokok, néhányuknál adójuk kettős beszámítása által is támogatott 4 előtérbe nyomulását teszi lehetővé) természetszerűen változtatja meg a struktúra arányait és egyes főcsoportjaiban az 1873-ból áthúzódott virilisek számszerűen mérhető súlyát is. Pusztán a létszámra vonatkozó számszerű adataink tehát így a stabilnak bizonyuló rétegnek, 1873-hoz képest változatlan létszáma mellett is, már bizonyos elszigetelődését, háttérbeszorulását engedi sejteni. A táblázat negyedik, azt a következtetést azonban némileg már enyhíteni látszó tanulsága az, hogy 1888-ban elsősorban bizonyos foglalkozási főcsoportoknál az 1873. évi előzmények egy új típusát is megfigyelhetjük: ezek — mint már említettük — az adó jegyzék a virilisek szintje alá egészen 140 ft adóig csökkenően nyomon követett kategóriáig nyúlnak le. A kézműipar, a vendéglátóipar, a közlekedés és szállítás, az alkalmazott értelmiség főcsoportjainak esetén az 1873. évi előzmények nagyobbik (sőt még az építőipar és a gyáripar viriliseinek is jelentős) hányada már ebből az 1873-ban még nem virilis, de már jelenlévő rétegből származik. Jellegzetes módon az adóik összegei szerint tagjaiknak inkább csak szegényes kisszerűbb helyzetet biztosító foglalkozások ezek. Benépesülésük ilyetén menete viszont mintha azt érzékeltetné, a kor vagyonosodásának egy olyan, egyelőre inkább csak sejtethető, mintsem részleteiben bizonyítható sajátosságára utalna, mely a fokozatos, lassú vagyonosodás által történő felemelkedés révén már csak e szegényesebb viszonyok elérését látszik lehetővé tenni; ott viszont, ahol az emelkedés a legnagyobb adózók közé valóban jelentős, az adóösszegben erősen vissza is tükröződő meggazdagodással történik, ezeknek a 15 év előtti, még a virilizmus alóli rétegekből indult elemeknek jelentősége inkább csökken. Akár háztulajdonról ugyanis, akár kereskedelemről: tehát a virilis csoport magasabb adóösszegek által jellemzett főcsoportjairól legyen is szó, arányuk létszámukat tekintve már erősen elmarad az 1873 átszármazott viriliseié mögött. Ezzel áll összefüggésben, ebből következik a két táblázat további összehasonlításából előálló ötödik tanulság: 1888 legnagyobb adózóinak csoportjában az 1873-ból akár virilisként, akár még csak a virilizmus szintje alatt adózó személyként is megmaradni, illetve felemelkedni képes elemek számszerű aránya már a háztulajdonosok, a kereskedők, valamint az építőipar főcsoportját kivéve (melyeknél ezeknek az elemeknek részesedése még mintegy 50%-os) alatta, helyenként jóval alatta marad a stabil elemek az 1888. évi legnagyobb adófizetők közötti általános arányának (ez ui. 1873-nak csak viriliseit számítva 27 — a virilizmus alól indult elemeket is hozzáadva azonban már 45%). Más oldalról és némileg módosult hangsúllyal, de ezáltal újból azt láthatjuk, hogy a legnagyobb adózók csoportjában — lényegében Budapest gazdaságilag legerősebb társadalmi rétegében — a stabilitás e három foglalkozási főcsoportban a legerősebb, — míg a többi főcsoportokban viszont egyre erősebben új, a virilisek között, 1873-ig visszanyúlva, előzmény nélküli emberek kerülnek többségbe. Kereskedők: a budapesti városfejlődés hagyományos, alapvető bázisai, valamint az ebből legközvetlenebbül kinövő városépítés elsődleges: építőként 4 Tekintettel arra, hogy a legnagyobb adózók jegyzékéről a kettős beszarnitású személyek közül adójuk egyszeri összegének csekély volta alapján végül is csak a 600 frt-on aluliak esnének ki (akiknek tényleges adója a virilizmus spontán kialakult alsó határa, 300 frt alatt van) — viszont ezek között a számbaj ön ető sajátlagosan értelmiségi elemek együttesen is (s ezen belül a kettősen számított adójúak méginkább) csupán kis hányadot tesznek ki, a legnagyobb adózók egész rétegében ezeknek kihagyása által elérhető pontosításokat nem láttuk érdemesnek elvégezni. 365