Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1888-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 3. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1888 359-392

nagyobb adózók jegyzékéről való eltűnésében kétségtelen része van ugyanis annak, hogy jövedelmük jelentős részét a város gyors kiépülése érdekében adómentességgel támogatott építkezésekbe fektették, mely adójukat vagy ennek legnagyobb részét időlegesen eltüntette. De hogy a jelenség mögött alapjában mégis a legnagyobb adókat fizetni képes gazdasági tevékenységek bizonyos országos átrétegeződésével állunk szemben, azt —• ha persze sokkal szerényebb keretek között — de jól érzékeltetik a kor két olyan jelentős hazai városánál, mint Győrnél és Debrecennél a legnagyobb adózók csoportjának szerkezetében végbement hasonló jellegű változások: a csak háztulajdonból származó adóalapok visszahúzódása és főleg a szabadfoglalkozású értelmiségi, valamint hivatalnoki elemek előtérbe lépése.

3 Reális-e ez a kép — s ha igen, valóban általános, országos jelenséggel állunk-e szemben —, és végül is országosan éppúgy, mint budapesti viszonylatban, hogyan zajlik le részleteiben is ez a táblázatunk alapján egyelőre csak végpontjain megragadható folyamat? — mindez még további kutatásokat igényel. Budapest legnagyobb adófizetőinek viszonylatában az átcsoportosulás és az adóalap általános csökkenése azonban mindenesetre tény — olyan tény, mely megállapítása után a továbbiakban már a változás megállapítható részleteire irányítja figyelmünket. A társadalmi mozgás elemzése szempontjából mindenekelőtt egyrészt arra, hogy a változást előidéző erők a foglalkozási főcsoportok egészének átalakításán túl immár azok tagságát személy szerint is mennyiben és milyen adókategóriákban változtatják meg 1873-hoz képest — másrészt arra, hogy e változások különösen mennyiben érintették a személyükben vagy a felmenőikben, jogelődjükben még 48 előtti polgárjoggal, vagy legalább a privilegizált kereskedelmi testületek 48 előttre visszanyúló tagságával rendelkező elemek („régi polgárok" — mint őket a továbbiakban nevezni fogjuk) helyzetét. A válasz az egyes foglalkozási főcsoportok, illetve vagyoni kategóriák konzerváló képességének, másrészt a még a feudalizmusból származó pozíciók tényleges erejére vonatkozólag tisztázhatja az átalakulásról alkotható képet: együttesen a főváros új tőkés uralkodó osztálya kialakulásának folyamatába adhat bepillantást. 2. Az első kérdés a legnagyobb 1200 (gyakorlatilag 1164, ill. 1179) adófizető 1873. és 1888. évi csoportja közötti személyi változásokra vonatkozik: 1873 virilisei közül hánynak sikerült 15 éven át megkapaszkodnia a legnagyobb adófizetők csoportjában? — az apa-fiú kapcsolatot vagy más nyilvánvaló közeli rokonságot, egyazon cég vezetésének folyamatosságát a csoporton belül természetesen stabalitásként értékelve. És, folytatva a kérdezést: a stabilizálódás, a megkapaszkodás milyen foglalkozási főcsoportokban, milyen mértékben sikerült? — különös tekintettel arra, hogy 1873 legnagyobb adófizetőinek nem is kis része már régibb előzményekre tekinthet vissza, sőt még a virilisként először csak 1888-ban felbukkanó személyek egy részénél is ki tudunk mutatni nemcsak 1873-ig, hanem még 1873 elé is — igaz nem virilisként — visszanyúló előzményeket. Végül pedig : a változások mennyiben érintették a legnagyobb adófizetők csoportjainak vagyoni viszonyaik szerinti rétegeződését? — az adóösszeg nagysága szerinti rétegződésükben e változások hogyan és milyen mértékben tükröződnek vissza? 3 Győr legnagyobb adózóira ld. a Győr. Várostörténeti tanulmányok. Győr, 1971. c. kötetbe a dualizmuskori győri fejlődésről írott tanulmányomnak (323—404. 1.) a kötet 356—363. lapjain olvasható részletét. Debrecenre: Darányi Déla: Gondolatok az uralkodó elit kérdéséről a debreceni virilizmus kapcsán (1870—1940). Stúdium I. Debrecen 1970. 95—107. 1. 363