Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Bácskai Vera: Pest társadalma és politikai arculata 1848-ban : a választók és megválasztottak összetétele alapján = Gesellschaftliches und politisches Profil der Pester Bürger im Jahre 1848 283-325
A polgárok ezúttal is nagyfokú passzivitást mutattak a választók összeírásakor: számuk ekkor 2750 körül mozoghatott, 33 ' s ezeknek kevesebb mint a fele (46%-a) szerepel csak a névjegyzéken. Gyakorlatilag ennél is kisebb volt a valóban jelentkezettek aránya, ugyanis a névjegyzéken a tanács és választott polgárság tagjai is szerepeltek, akik tulajdonképpen hivatalból kerültek rá. A polgárság passzivitásáról találó jellemzést adott Eötvös József 1847. december 2-án írott levelében, amelyben arról számol be, milyen fogadtatást remél a városokban petitiója számára, melyben a városok szavazati jogának a belrendezéstől való elválasztását, s a belrendezési előbbeni tárgyalását kéri az országgyűléstől. Eötvös úgy vélte, hogy e petitio a jelentősebb városokban — Fehérváron, Budán, Szegeden, Pozsonyban, Kassán, Temesvárott — támogatásra talál, majd így folytatta: ,,. .. csak itt Pesten találtam úgy látszik legyőzhetetlen akadályokra. Részint, mert azon 52 polgár is, akik a követválasztásnál, mint a többiek képviselője részt vett, a politikai miveltségnek — kevés kivétellel — csak nem zérusán áll, részint, mert a jelen administrativ rendszer ellen létező ingerültség olly fokra hágott, hogy a polgárok a politikai jogok iránt csaknem közönössé váltak, s mindenek előtt a belrendezést sürgetik." 34 A közvetett választójoggal rendelkezőknek mintegy a háromnegyede 1843ban és 1847-ben egyaránt iparosokból és kereskedőkből állt, s annak ellenére, hogy az 1843. évi választóknak csak 44%-a szerepel újra az 1847. évi névjegyzéken, összetételük jóformán semmit sem változott. Nagyobb módosulást tapasztalunk a közvetlen választójoggal rendelkezők összetételében: 1843-ban ezek háromnegyed része még az iparosokból és kereskedőkből került ki, 1847-ben arányuk kétharmadra esik vissza, elsősorban a kereskedők arányának erős csökkenése következtében. Ugyanakkor a tisztviselő-értelmiségi-szabadfoglalkozású csoport aránya 16%-ról 26-ra emelkedik, elsősorban a tisztviselők — több mint 8%-os növekedésének eredményeképp. (E csoport aránya meghaladja az 1848. évi választók közötti 16%-os arányt, csakhogy 1848-ban e foglalkozáscsoport összetétele más volt, mivel a tisztviselők erős kisebbségben voltak.) Mindkét választás alkalmából a közvetlen választóknak kb. 70%-a nagyjából azonos összetételű volt, hiszen a névjegyzékben szereplő, csillaggal megjelölt tanácsnokok és választópolgárok automatikusan választójoggal rendelkeztek. A közvetlen választók megoszlásának módosulása tehát elsősorban az 52, illetve 51 választó foglalkozási összetételének eltéréséből adódhatott. Ezek összetétele a következőképpen alakult: Az 52, illetve 51 választó foglalkoztatás szerinti megoszlása 1843-ban és 1847-ben A vál asztok Foglalkozási-társadalmi csoport száma %-a száma %-a 1843-ban 1847•ben Kézműves Kereskedő Tisztviselő Értelmiségi Nemes Háztulajdonos, magánzó 28 16 1 1 4 2 54 30 2 2 8 4 31 7 5 5 1 2 60 14 10 10 2 4 összesen 52 100 51 100 33 1848-ban 43 új polgárt vettek fel. 34 Waldapfel E.: A forradalom és szabadságharc levelesládája. I. Bp. 1950. 37. 1. 304
