Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Bácskai Vera: Pest társadalma és politikai arculata 1848-ban : a választók és megválasztottak összetétele alapján = Gesellschaftliches und politisches Profil der Pester Bürger im Jahre 1848 283-325

1847-ben tehát a választók között 1843-hoz képest megnövekedett a tisztviselők és értelmiségiek, kisebb mértékben pedig a kézművesek száma és aránya, elsősorban a kereskedők rovására, akik számukat és arányukat tekintve az 1843. évinek még a felét sem tették ki. A választás eredményei Eötvös megállapítását igazolják, s valóban a pesti polgárságnak az országos politika iránti közönyét, s egyben politikai analfabétizmusát dokumentálják. A kereskedők mellőzésének nyilván az volt az oka, hogy törekvéseik szembekerültek a céhes polgárságéval. Ugyanakkor annak ellenére, hogy éppen a céhprivilégiumok kérdésében számtalan összeütközésre került a sor a tanács és a választott polgárság, illetve a céhek között, képviseletüket még nagyobb mértékben bízzák a tanácsi tisztviselőkre, holott a választók között a tanács egésze már amúgy is képviselve volt. Ennek oka csak az lehetett, hogy a többségükben kézműves, testületi és kiskereskedő polgárok horizontja a várospolitikán, s ezen belül a céhes-testületi privilégiumok konzerválásán nem terjedt túl. Csak ezzel magyarázható az amúgy is céhes többségű választott polgárságnak újabb kézművesekkel való erősítése a polgári választók között, s nyilván a városi tisztviselők közül is elsősorban e konzervatív irányzatot képviselőket választották meg, azokat, akiktől hatékony támogatást reméltek. A kereskedők mellőzése arra vezethető vissza, hogy egyre élesebbekké váltak érdekellentéteik a céhes körökkel, s ezért követeléseiket nem a városi kereteken belül, hanem a liberális nemességhez fűződő pártkapcsolataik felhasználásával próbálták megvalósítani. Ez még fokozott ellenszenvet kelthetett ellenük a céhes körökben, melyek a városi és céhkiváltságok legfőbb ellenségének épp e liberális nemességet tekintették, s melyek — minden kisebb, átmeneti ellentét ellenére — a városi vezetésben látták, s nem alaptalanul, érdekeik fő őrzőjét. A közvetlen választók foglalkozási megoszlásán kívül figyelemre méltó még az a körülmény is, hogy közöttük a pesti származásúak aránya sokkal nagyobb volt, mint az egész polgárságon belül. Míg az 1821 és 1840 között felvett polgároknak 34%-a volt pesti születésű, s a közvetett választójoggal rendelkezők aránya is nagyjából így alakult (36%), addig a 158 közvetlen választónak csaknem a fele (48,7%-a) pesti születésű, általában pesti családok 2—3. generációjának képviselője volt. Hasonlóképp magasabb volt a magyarországi származásúak aránya is. (Ld. a következő oldalon lévő táblázatot.) Az országgyűlési követek közvetett és közvetlen választójogának rendkívül limitált, és csupán a demokratizálás látszatát keltő kiterjesztése 1848 előtt tehát nem vont be új társadalmi rétegeket a politikai életbe. Ilyenformán az 1848. évi választójogi törvény — minden korláta ellenére — nagy lépést jelentett előre. Ez már a választóképesek és választók számbeli növekedésében is megmutatkozott: az 1848-ban választóképesek az 1847. évieknek harmincháromszorosát, a közvetett választójoggal rendelkezőknek kétszeresét, a választók az 1847. évi közvetlen szavazóknak huszonháromszorosát, a közvetettekének is csaknem háromszorosát tették ki. A választóképesség demokratikusabb kritériumai, annak ellenére, hogy érintetlenül hagyták a polgárság választóképességét, jelentősen módosították a választók összetételét is. 20 Tanulmányok Budapest múltjából 305