Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Komárik Dénes: Az 1844-es pesti Országháza-tervpályázat = Das Ständehaus 251-281
34. Nicht die Töne, sondern die Harmonie bildet die Musik Tervezője ismeretlen, pályamunkáját, mely 9 darabból állott, és sértetlenül maradt meg, 1867-ig nem kérte vissza. 35. Nro 13. L. O. Tervezője ismeretlen, pályamunkáját, mely 8 darabból állott, és sértetlenül maradt meg, 1867-ig nem kérte vissza. Az 1867-es lista megjegyzi, hogy a bekötése kissé kopott. 36. Tervezője ismeretlen, pályamunkáját, mely 4 darabból állott, és sértetlenül maradt meg, 1867-ig nem kérte vissza. 37. Nincs jeligéje. Tervezője Blackwell angol építész. Pályamunkáját, melyből a rajzok 1849ben eltűntek, eredetileg 15 tervlapból és szöveges részből (feltehetően műleírás és költségvetés) állott, 1867-ig nem kérte vissza. E munka minden valószínűség szerint azonos azzal, amelyet Keglevich 1848. jan. 13-án, a tervek átadásakor adott „ellennyugtatvány"-ában külön említ. Azt mondja, hogy a 41 pályaterv közt átad „egyszersmind egy rendkívülit is, melyet egy magány Angol [küldött be], ki azonban pályázni nem akar, 's tervét a' Nemzetnek ajándékozza" 51 . 38. (B. M.) Tervezője ismeretlen, pályamunkáját, mely (feltehetően) 10 darabból állott, és sértetlenül megmaradt, 1867-ig nem kérte vissza. Vö. a 6. tétellel. 39. Ae qua p o t e st as Tervezője Alois Pichl Bécsben letelepedett, anyai ágon magyar származású milánói építész. 52 Nagy mappában őrzött pályamunkáját, mely 18 tervlapból, 51 OL: N 112. No 823. 52 Alois Pichl (1782—1856) : bécsi főhercegi udvari építész (Maria Beatrix Riccarda d'Esté modenai hercegnőnek és férjének, I. Ferenc osztrák császár és magyar király fiának, építésze), a római Akadémia tagja, a bécsi klasszicizmus jelentős képviselője. Főműve a Niederösterreichisches Landhaus (1837—1848). Vö.: Thieme— Becker, Band XXVI. Leipzig, 1932. p. 585.; Renate Wagner— Rieger : Wiens Architektur im 19. Jahrhundert. Wien, 1970. pp. 34, 42, 60—61. — Az Országháza tervpályázat ügyében írt leveleiből, melyekben magát Bécsben letelepedett milánói építésznek nevezi, megtudjuk, hogy Olaszországban született és anyai ágon magyar származású: „der letzte Sprosse einer Somogyi di Koloswar", „der Sohn einer altadeligen Pestherin". — Vándorlása idején két évig (1813—1815) nála dolgozott Zofahl Lőrinc (1791—1864 körül) későbbi építőmester, a magyarországi klasszicizmus sokat foglalkoztatott pesti kismestere. (Komárik Dénesnek a 34. jegyzetben i. m. p. 418.) 270
