Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Komárik Dénes: Az 1844-es pesti Országháza-tervpályázat = Das Ständehaus 251-281

műleírásból, költségvetésből és a tervező nevét tartalmazó zárt borítékból állott, 1867-ig sem ő, sem örökösei nem kérték vissza. Tervéhez pályaműve benyújtása után Anton Brandi pozsonyi szobrásszal

53 modellt készíttetett, melyet két ízben is ajándékként a nemzetnek felajánlott, de végülis nála maradt. E modell igényes munka lehetett, mert díszítményei elefántcsontból készültek. Az 1847/48-as országgyűlés alatt a pozsonyi prímási palotában hosszú ideig ki volt állítva. Itt ülésezett ugyanis a főrendi ház. Alois Pichl, idős ember lévén, eredetileg nem akart a pályázaton részt venni. Engedett azonban több magyar mágnás és mások rábeszélésének, s hozzáfogott a nagy munkához. E döntésében szerepet játszott, hogy félig magyarnak tekintette magát és akkoriban egy nagyszabású hasonló munkán dolgozott, a Niederösterreichisches Landhaus megépítésén. Mindenesetre elég hamar engedte magát meggyőzni, mert ő, ill. rajzolói — mint állította — csaknem 6 hónapig dolgoztak a jún. 2-án kiírt pályázaton, s még nov. 30. előtt beadták. A feltehetően valóban gazdagon és részletesen kidolgozott terv elkészítéséhez Pichl 4—5 ügyes építési és díszítmény rajzolót foglalkoztatott, mindez — közlése szerint — 450 egyezményes értékű forintjába került. További 400 forintot fizetett ki a modell elkészítésért. A modellt a második határidő lejárta (1845. nov. 30.) előtt ajándékképpen felajánlotta a nemzetnek. József nádor 1845. okt. 29-én kelt válaszában elfogadta, és utasította, hogy adja át gróf Keglevich Jánosnak.

54 Ez azonban — úgy látszik — nem történt meg, s az 1847/48-as országgyűlés ideje alatt, mint említettük, ki volt állítva. Az országgyűlés befejezése után néhány nappal, 1848. ápr. 19-én, Pichl hosszú levéllel fordult gróf Széchenyi István közmunka- és közlekedésügyi miniszterhez pályamunkája ügyében, természetesen nevét nem fedve fel, csupán jeligéjével szignálva levelét. Többször hangsúlyozza félig magyar származását, és — mint mondja — ha a szerencse úgy hozná, a legkellemesebb kötelességének tekintené az Országháza felépítésének leggyorsabb megvalósítását, amit nagy aktivitással és patriotizmussal hajtana végre. Beszél a pozsonyi prímási palotában levő modellről, melyet ezúttal a magyar Nemzeti Múzeumnak ajánl fel. Felhívja a miniszter figyelmét az őrtornyoknak a modellen látható elrendezésére, melyek nemcsak a környék díszéül szolgálnának, hanem a közbiztonság eszközei is lennének. A minisztérium — a Nemzeti Múzeum kedvező válaszát megszerezve — 1848. máj. 28-án kelt levelében közli, hogy a múzeum a modellt köszönettel fogadja, a tervekre pedig „annak idején különös gond fog fordíttatni".

55 Pichl a szabadságharc bukása után azonnal, 1849. nov. 18-án, aggódó levélben tudakolja Kovachichtól a tervek sorsát. Részletesen beszél pályamunkájáról, költségeiről, s felveti esetleges kártalanítás, vagy egyéb megoldás gondolatát. Egy ilyen megoldás, mint mondja, véget vetne azoknak a kíméletlen 53 Pichl nem mondja kifejezetten, hogy Anton Brandi készítette a modellt, csak azt, hogy a pozsonyi prímási palotából történő elszállítás előtt ő kapott megbízást ismételt becsomagolására s ezután hosszabb ideig nála is volt a modell elhelyezve. Mivel az Országháza-terveket eredetileg Pozsonyban vizsgálta volna meg az országgyűlés, kézenfekvő, hogy a kényes szállítás elkerülése érdekében Pichl Pozsonyban készíttette el a modellt. Ezért joggal tételezhetjük fel, hogy a modell Anton Brandi műve. 54 OL,: N 24. Diaet. 1845. No 1776. 55 OL. H 37. 1848. 3. kútfő. 1, la, 2, 2a. tétel. — Tanulmányunk kéziratának lezárása után vásárolta meg magántulajdonból a Budapesti Történeti Múzeum Űjkori Osztálya Pichl tervének eredeti műleírását. Ebben Pichl a szigorú klasszicizmus meggyőződéses hívének vallja magát és élesen állást foglal az új irányzatokkal szemben. Ennek megfelelően az Országháza céljára — mint írja — az „edlen GriechischRömisch Palladianischen Baustyl"-t választotta. 271