Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Komárik Dénes: Az 1844-es pesti Országháza-tervpályázat = Das Ständehaus 251-281
országai is résztvettek. Magyarországon kívül Ausztria, Csehország és Velence építészeinek szerepléséről vannak adataink. A pályázat anyagára vonatkozó legfontosabb forrásuk az egykori „Archívum Regni" ügyviteli iratainak a tervek visszakérésével kapcsolatos része. Alapvető fontosságú ezek között az a két lista, melyet Kovachich József levéltáros 1850-ben és 1867-ben állított össze 16 . Az első lista azt az állapotot rögzíti, melyben a tervek Buda ostroma után voltak, és még senkinek sem adták vissza tervét. A második pedig, mely a minisztériumnak való átadás előkészítése céljából készült, az 1867. máj. 4-i állapotot. Az első lista „megjegyzés'-rovatában mindvégig vezette a levéltáros, hogy kinek, mikor, melyik tervet adta vissza. A második listában már természetesen nem szerepelnek azok a tervek, melyeket addig az időpontig tulajdonosaik visszakaptak, de a megmaradtaknái fel van tüntetve állapotuk, s többnyire az is, hány darabból állnak. A tervek alább következő ismertetése e jegyzékek sorszámozását követi, s ahol egyéb forrás nem áll rendelkezésünkre, ennek adatait közli, a levéltári jelzetre való külön hivatkozás nélkül. A pályázat anyagának ismertetése előtt tárgyaljuk azt a két Országháza-tervet (van der Null és Sicardsburg, Raphael Rigel terve), mely reprodukált formában fennmaradt, de a pályázaton nem vett részt, ill. e részvétel nem bizonyítható. A Kovachich-féle listák sorrendjében ismertetett pályázatok után közöljük két pályaterv adatait, melyek biztosan szerepeltek a 42 terv között, de jeligéjük azonosítása nem volt lehetséges (Anton Ortner és Gyulai Gaál Miklós terve). Ezután öt olyan tervvel foglalkozunk, melyekről nem állapítható meg, szerepeltek-e a 42 terv között, de különböző források alapján ennek lehetősége felmerül (Bretterbauer Antal, Leo Klenze, Markó Károly, Senger Rudolf, Vitkovszky Lőrinc). Végül az egyetlen, legalább fényképen fennmaradt Országháza-tervet, Feszi Frigyes művét tárgyaljuk, mely ugyan a pályázatra készült, de a 42 terv között mégsem szerepelt. * Eduard van der Null és August von Sisardsburg 17 , a két fiatal bécsi építész, kik nemrég érkeztek vissza több éves itáliai és franciaországi tanulmányút jukról, s kezdték meg társas működésüket, érdeklődéssel fogtak a pesti Országháza tervezésének szép feladatához. Mivel azonban a pályázatokról rossz tapasztalataik voltak, az alapvető alaprajzi és homlokzati megoldás fölvázolása után némileg tájékozódtak Magyarországon. Az itteni vélemények szerint, mint mondták, kétséges, vajon az épületet a kijelölt téren valóban megépítik-e, a stílust, a berendezést, stb. illető véleménykülönbségek miatt bármely pályamunka megvalósítása nehéznek látszik, továbbá bíráló sincs még kijelölve. Ezek alapján úgy döntöttek, hogy a terv további kidolgozásától elállnak. Tervüket azonban az „Allgemeine Bauzeitung"-ban közölték és ismertették, hoszszabb cikk kíséretében, melyben elmondták véleményüket — kifogásaikat és 16 OL: N 112. No 875. és N 112. No 1057. Ez utóbbinak a minisztériumhoz küldött példánya: K 173. 1867. 17. tétel, 1268. alapszám. 17 Eduard van der Null (1812—1868) és August Sicard von Sicardsburg (1813— 1868): a korszak jelentős osztrák építészei, kik 1844-től társas viszonyban dolgoztak. Fő művük a bécsi operaház. Tanárai voltak a bécsi Képzőművészeti Akadémiának. Vö.: Thieme—Becker, Band XXV. Leipzig, 1931. p. 534; Band XXX. Leipzig, 1936. p. 583. 17 Tanulmányok Budapest múltjából 257
