Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

polgári temető mellett, a mai Kútvölgyi lejtő és Szilágyi Erzsébet fasor között. A volt krisztinavárosi katonai temető helyére azonban 30 évre szóló beépítési tilalmat mondtak ki.

58 A Krisztinaváros „centruma" a századforduló körül Ha kifejezetten városias centrumról nem beszélhetünk is, a kelet—nyugati irányban, hosszában terjeszkedő Krisztinaváros központja továbbra is a kápolna és környéke maradt, ahonnan a fejlődés negyedszázaddal korábban kiindult. A volt botanikus kertnek a város kezére kerülésével elvben lehetővé vált a településnek szélességben, a kápolna mögötti területeken való terjeszkedése, de mint láttuk, ez a lehetőség csak lassan vált valóra. Az 1780-as évek végén ezen a környéken a város bizonyos szabályozási munkálatokat vett tervbe, amelyek megvalósulása azonban még hosszú időbe telt. A Nap-hegy északnyugati lejtőjének alján, körülbelül a mai Mészáros utcai tüzelőanyag-telep helyén mocsaras rét terült el, amelyet a kelenföldi „grosse Morast"-tal szemben „kleine Morast"-nak neveztek. A nedvesség miatt többnyire használhatatlan volt a mocsártól északkeletre kiágazó, a mai Pálya és Mészáros utca között fekvő területsáv is. Ennek hasznosítása érdekében készíttetett tervet először 1787-ben, majd 1806-ban a város az „unter den Spiessberg, hinter der Christinastädter oder so gesagten Rauchfangskehrer Kirchen liegenden Morasst" levezetésére.

59 A terv teljes egészében csak több évtized múltán valósult meg, de a magisztrátus már az 1790-es években értékesítette a mai Pálya és Mészáros utcák közötti városi telkeket; az itt kialakított négy házhelyet azonban csak az 1810-es években építették be, addig szérűskertnek használták. 1796-ban Linha István, egy Morvaországból Budára származott mészárosmester megvásárolt a várostól egy 17 négyszögöles telket a „Zöld fa" kocsma és a kocsiút között, s ezen a helyen mészárszéket létesített, amely sokáig, majdnem egy évszázadig maradt fenn, Linha leszármazottainak birtokában. Az itt kezdődő út erről a mészárszékről kapta a Fleischhacker-g Mészáros utca nevet, amellyel először az 1820-as években találkozunk. Egyébként az utca akkori vonalvezetése nem volt azonos a maival: a Nap-hegy alján nem fordult éles szögben dél felé, hanem enyhe ívben délnyugatra hajlott, és nagyjából a mai Győri út vonalán érte el a budaörsi országutat. Az utca mai folytatása akkoriban csak szerény gyalogösvény volt a szőlőhegy alján. A megszaporodott lakosság vallási igényeinek kielégítésére a Kéményseprőkápolna már szűk volt, ezért 1795-ben új templom építését határozták el. 1797ben már állt az apró földszintes házak közül messze kimagasló plébániatemplom, amely egész Buda egyik legdivatosabb temploma lett. A város előkelőségei közül sokan tartották itt esküvőjüket (a legnevezetesebb 1836-ban Széchenyi Istváné volt), és sokan temetkeztek ide, az 1832-ig használt kriptába.

60 1805-ben két krisztinavárosi polgár, Mössner Mátyás templomgondnok és Kirtschall Mátyás arra hivatkozva, hogy a Krisztinaváros lakossága már elég 58 OL, C 66, Htt. Dep. San. fons 11, pos. 17. A temető áthelyezésére vonatkozólag lásd: Kovács Lajos: A budai katonatemető áthelyezése 1797-ben (História, 1930. 2. sz. Pest—budai emléklapok, 75—82.). 59 FL, Térképtár, B. I. 24, B. II. 55. e0 Lásd Protocollum Parochiae... Az 1928-ban kiürített kriptából a maradványokat és néhány XIX. századi sírkő töredékét a Farkasréti temetőben helyezték el (a krisztinavárosi plébániahivatal vezetőjének szíves közlése). 200