Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

népes, a püspöktől azt kérte, hogy a többi külvároshoz hasonlóan itt is tarthassanak úrnapi körmenetet. Az engedélyezés után kijelölték a körmenet négy stációját: 1. a Kalmárffy-palota; 2. a Brunswick-ház; 3. Horváth Zsigmond háza; 4. Sponner József bérkocsisnak a mai Krisztina krt. 97. sz. helyén állt háza. 1803-ban a város plébánia céljára megvásárolta a templom melletti egykori Spevágh-házat (a mai Krisztina tér 5. helyén), és ennek kibővítésével 1806-ra felépíttette a plébánia új székhelyét. A „Protocollum Parochiae" részletes leírást ad az épületről, amit azért tartunk érdemesnek idézni, mert ebből a korai időszakból igen kevés adat maradt fenn a krisztinavárosi házak belső elrendezésére. A leírás szerint a megvásárolt régi házban két szoba, egy kis szoba (camerula) és köztük egy konyha volt. Az újonnan épített szárnynak három szobája és egy konyhája volt, a konyha itt is két szoba között helyezkedett el. Ebben az épületben működött a krisztinavárosi plébánia a XIX. század végéig; 1886-ban ennek helyén emelték a ma is álló plébániaépületet. 1810-ben az iskola is új épületet kapott: a város 6500 forintért megvásárolta Spevágh másik házát, a mai Krisztina körút 63. szám helyén, „zur mehreren Bequemlichkeit eines Schul-gebäudes".

61 A régi iskolaépületet Spoth György tanácsnok vette meg árverésen 1925 bécsi forintért.

62 Az új iskolaépület nagyobb volt ugyan a réginél, de 1820-ig továbbra is csak egy tanteremben folyt a tanítás. A XIX. század végéig ez az 1772-ben épült ház maradt a Krisztinaváros iskolája; lebontása után ugyanezen a helyen, de az utcaszabályozás folytán a templom irányában megnövelt telken építették fel a ma is álló iskolaépületet, amelyben 1883-ban indult meg a tanítás. A Krisztinaváros 1810 körül A XIX. század első évtizedében Buda számára véget ért a II. József idején megindult fellendülés időszaka. Az országgyűlést és a központi kormányszékeket Budára áthelyező uralkodó halála után egy ideig még éltek azok a remények, hogy Buda nemcsak névlegesen, hanem a valóságban is az ország fővárosa lesz. Tápot adott nekik az, hogy 1792-ben Budán koronázták meg I. Ferencet, 1807ben pedig újra országgyűlést tartottak Budán, sőt a század első évtizedének végefelé az a terv is felmerült, hogy az uralkodó a Napóleontól veszélyeztetett Bécsből a Habsburgok által mindaddig nem lakott budai királyi palotába teszi át székhelyét. A napóleoni háborúk befejeztével azonban ezek a remények füstbementek, Buda fejlődése — gazdasági és politikai okokból — megtorpant, és a város mindinkább háttérbe szorult a gazdaságilag gyorsan fejlődő Pesttel szemben. Az 1810-es évek elejére a Krisztinaváros az előző negyedszázad kedvező körülményeinek hatására elérte azt a kiterjedését, amelyen túl azután — egyetlen területtől, a németvölgyi szántóktól eltekintve — több mint fél évszázadig nem terjeszkedett. Indokoltnak látszik tehát, hogy itt megálljunk és összegezni próbáljuk ennek a fontos negyedszázadnak eredményeit. Rendkívül értékes segítséget nyújt ehhez Lipszky János 1810-ben megjelent térképe, amely a korabeli térképkészítés mesterműve: nemcsak a telekhatárokat tünteti fel, hanem a házak, sőt a házakhoz tartozó kertek és parkok alaprajzát is. Ha a térképet a telekkönyvek, a különféle összeírások és más írott források 61 FL, BL, Számadáskönyvek, 1810. évi napló, márc. 5. 62 FL, BL, Chr. st. Hauss-Gewöhr Prot. lib. 3. fol. 151. 201