Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Kumorovitz L. Bernát: Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez = Beiträge zur Geschichte der Haupstadt Budapest im Zeitalter der Árpáden 7-37

b) A Pócsernik helynév szintén nem érv a rövidebb hamisítvány határleírásának régebbi volta mellett, mert ugyanezt tartalmazza a teljesebb oklevél Gárdonyinál nem közölt átiratainak szövege is. A Pazándokot Pócsernik helyett a bővebb oklevélnek csak a János érsek-féle, 1295-ös átirata hozza.

8 c) Rendkívül problematikus a rövidebb oklevélben a határok megörökítésének a magyarázata a határoknak hiteles vagy koholt voltától függetlenül is. A bővebb szövegben ez nehézséget nem okoz, mert e szerint András elvette a káptalantól, majd visszaadta az Imrétől adott jogosítványokat, köztük a földet is, és András mindebbe be is vezettette a prépostságot. Ennek leírását természetszerűen követi a határok megörökítése. Ám a rövidebb szöveg, mint kiemeltük, a fó'Zdterület elvételéről és visszaadásáról nem tud, ezért hiányzik belőle az az értelemszerű magyarázat, amely a teljesebb szövegben megokolja a határjárást. A rövidebb hamisítványban a megörökített határok nem az elvett és visszaadott területet övezik, hanem azt a területet, amelyre nézve II. András csak a „iudicia"kat, vásárvámot és csöböradót vette el és adta vissza. A rövidebb oklevél úgy állítja be a dolgot, hogy a budai territórium mindvégig háborítás nélkül a káptalan kezén volt, András nem vette el, tehát vissza sem kellett adnia! A rövidebb oklevél ennek a körmönfont okoskodásnak a következményeként vette fel a határleírást, ami — nézetem szerint — önmagában is másodlagosnak mutatja a határok megörökítését a rövidebb változatban a hosszabbéhoz képest. A rövidebb oklevél konstrukciójának van logikája, de ez gyökerében és kibékíthetetlenül mond ellene Györffy és a Budára vonatkozó szakirodalom ama communis opiniojának, hogy Imre földadományát András 1205-ben elvette és 1212-ben visszaadta a káptalannak. d) E részben megemlíthetjük még, hogy a rövidebb oklevél szerkesztője itt is átértelmezte, „korszerűsítette" a bővebb szöveget, amikor ti. a hosszabb oklevél „iudicii tociüs ville"-je helyett „ville Budensis iudicia"-t írt. A „ville iudicia" a „iudicium ville"-vel szemben talán inkább „bírságpénzeknek" fordítható. Ha ez az értelmezés elfogadható, akkor azt mondhatnók, hogy a rövid oklevél tendenciózusan megváltoztatta a bővebb oklevél kifejezését. Ezt a módosítást az magyarázhatná, hogy a prépost valamilyen bírói hatósággal szemben igényt emelt a budai perekből befolyó bírság jövedelmekre. Ezt a magyarázatot alátámaszthatná, hogy IV. Bélának egy 1243. évi keltezésű, de Györffy szerint későbben hamisított ítéletlevele szintén foglalkozott azzal a kérdéssel, hogyan kell megosztani az óbudai esküdtek és a prépost, illetőleg az általa kinevezett bíró közt a bírságokat. Az ítélet szerint az esküdtek nem minden per eldöntésében vesznek részt, hanem csak a vérontással vagy teljes jószágvesztéssel járókéban, s az ilyen ügyek bírságaiból V3 részt kapnak.

9 Györffy szerint ez az ítéletlevél a káptalan hamisítványa.

10 A rövidebb privilégium compilatora nyilván azután változtatta „bírságok"-ra az eredeti „bíráskodás" kifejezést az oklevélben, hogy a bírságmegosztás problémája felmerült. Ennek mindenesetre hamarább kellett történnie, mint ahogyan IV. Béla idézett oklevelét kiadta, vagy hamisították.

11 Ez utóbbi szerint ugyanis a prépost, illetőleg embere már osztozni kényszerült az esküdtekkel a bírságjövedelmen. Ha az oklevelet a káptalan hamisította, akkor nyilván a maga számára a lehető legkedvezőbb jogokat foglalta bele. Ha a hamisított ítéletlevél szerint az esküdteknek bizonyos pereknél rész járt a bírságból, akkor eszerint a budai prépost engedni kényszerült, azaz már nem 8 Az oklevél átírásai a Függelékben vannak felsorolva. 9 Gárdonyi: Budapest, tört. oki. eml. I. 39. 10 Györffy: Disszert. 367. 11 A hamisításra von. uo. 367. 15