Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Kumorovitz L. Bernát: Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez = Beiträge zur Geschichte der Haupstadt Budapest im Zeitalter der Árpáden 7-37
tarthatta meg a bírság jövedelmet egészében úgy, mint az 1212-es privilégium rövidebb változatának koholásakor igényelte. A prépost a rövid változat megszerkesztésekor még a bírságok egészére tarthatott számot, az ítéletlevél feltett hamisításánál már csak minél nagyobb részt igyekezett biztosítani. A rövidebb oklevél tehát ugyanannak a problémának korábbi fejlődési fázisára reflektált. Nem lehetetlen tehát, hogy ez a „iudicia" a hosszabb oklevél egyes számban lévő szavából célzatosan módosult. e) Györffy a város határának eladományozását és a határleírást nem tartja betoldásnak. Csakhogy a határ eladományozási aktusa legfeljebb a bővebb szövegben lehet hiteles, mert a rövidebb változat a határok eladományozásáról nem beszél. f) Györffy a határleírás neveit a különféle olvasatok közül minden bizonynyal annak az alaknak a mai fejleményeként tárgyalja művében, mely mind nyelvészeti, mind történeti szempontból a legkifogástalanabbnak tekintendő. A határok elemzése során így említést tesz Uzahárshegyéről és így részletezi variáns lectióit: WzahasHege, Vzahashege és Vzahashage 12 . Említi továbbá és a mai Csúcsheggyel azonosítja a Hegyes-hegyet 13 a variáns lectiók nélkül. Ám az Uzahárshegyének az értekezésben felsorolt mindhárom változata a hosszabb oklevél három átiratából származik, a negyedik változatot, a rövidebb hamisítványban olvasható Vzhashage-t az értekezés tekintetbe sem vette. Az értekezésben említett Hegyes-hegy nevének középkori előzménye is inkább a bővebb oklevél átirataiban szereplő sub monte(m) Hyges~Hegis, mintsem a rövidebb oklevél sub monte Hozest-je, amelyet az értekezés mellőz. Az a tény, hogy a határleírás két pontján is a Györffy által szintén eredetinek és hitelesnek tartott vulgáris neveket a hosszabb oklevél őrizte meg, és nem a rövid szöveg, súlyos érv arra, hogy a határleírás a bővebb szerkesztésben maradt fenn korábbi alakban, a rövid oklevél pedig ezekhez képest módosított szöveget tartalmaz. A bővebb oklevél határleírása tehát régebbinek látszik a rövidebb oklevélénél. 1/j A határleírást a hosszabb szövegben az eredetihez képest még vizsgálandó bővítés követi. A további elemzést kívánó mozzanat az, hogy emlegeti azokat a villa-kat is, ,,si que sint in eodem territorio de cetero construende" 15 , A bővebb oklevélnek ezt követő soraiban az eredetiből valónak látszik az Imre által adományozott sótöményekre mennyiségjélzés nélkül való hivatkozás, ami régiesebb, mint a négy sótömény emlegetése a rövidebb szövegben. 10 g) A határok leírását megelőzően mindkét oklevél előadja, hogy András király megsemmisítette mindazon intézkedéseit, amelyeket a káptalan rovására, ellenséges mesterkedésekre tett. Az ellenséges sugalmazást a hosszabb oklevél „ad suggestionem adversarie partis", a rövid oklevél ,,ad suggestionem adversariorum ecclesie" kifejezéssel jelöli. Ez nyilvánvaló utalás a mindkét oklevél narratiojának elején olvasható „maligna quorundam suggestio"-ra. A középkori latinságban a „pars adversaria" leggyakrabban „perbeli ellenfél" értelemben volt használatos, a bővebb oklevél azonban nem ebben a jelentésében alkalmazza, hanem „ellenség" értelemben. A rövid oklevél compilatora azután ugyanúgy járt el az általa nehezen értett (vagy nem értett) „pars adversaria"-val (nyilván „peres ellenfél"-nek gondolta), ahogyan a „rationes"-szal : a könnyebben érthető, 12 Uo. 170. 13 Uo. 172. 11 Ezzel természetesen nem. állítjuk, hogy a hosszabb változatban megörökített határok minden részletükben visszavezethetők a II. András által 1212-ben a budai prépoistságnak adott oklevél esetleges határleírására! 15 Ezt a problémát egyelőre nyitva hagyjuk. 10 L. a 31. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. 16
