Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Kumorovitz L. Bernát: Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez = Beiträge zur Geschichte der Haupstadt Budapest im Zeitalter der Árpáden 7-37
,,a tatárjárás után a sókockák és sótömények kiutalásának rendszere megszűnt és 1248-tól már csak sóakna adományokról olvasunk, így a fenti hamisításnak is csak a tatárjárás előtt volt értelme. Emellett szól az is, hogy a később készült bővebb hamisítványba már be sem vették a tömények számát és exportálásról sincs szó"/ Csakhogy ez gyenge érv a hosszabb szöveg későbbi volta mellett. Ha ugyanis „a tatárjárás után a sókockák és sótömények kiutalásának rendszere megszűnt", akkor a későbbi hamisítványban nemcsak a kiutalandó sókockák számának a megadása értelmetlen, hanem ugyanolyan értelmetlen kellett, hogy legyen az egyes egyházaknak járó sókiutalás általában való emlegetése is, az adandó sómennyiség pontos megjelölése nélkül. Ezzel nemcsak, hogy nem lehet igazolni a bővebb variáns későbbi voltát, hanem ez határozott érv amellett, hogy a sóadományt tekintve a bővebb oklevél régebbi szöveget közöl, mert csak általánosságban szól, a rövidebb hamisítvány pedig ebbe toldotta a tömények számát és az exportot, ami már a budaiak „megnőtt" igényeinek a jele. A narratióból a dispositióba vezető rész nyelvi szempontból ismét támadhatatlan bizonyítékot mutat a hosszabb szövegnek az eredetihez közelebb álló volta mellett. A prépostságtól elvett javakat ti. ez újból így nevezi: „rationes suas, quas abstuleramus", a rövidebb viszont „possessiones suas"-t említ. A rövidebb változat szerzője ismert olyan szöveget, amely ,,rationes"-t írt, ezt tagadhatatlanul mutatja az, hogy narratiója elején ő is használta a szót, csakhogy, mint jeleztük, már akkor is magyarázta: „rationibus ac possessionibus"-t írván. Itt a második esetben a számára nehézséget jelentő ,,rationes"-t már elhagyta, és nem értelmezte, hanem felcserélte a ,,possessiones"-szel. Ezen a helyen tehát már másodszor tartalmaz lectio difficilior-t a bővebb szöveg. Az eredetihez való közelebbállás szempontjából ez biztos kritérium. Az elvett és visszaadott föld birtokába való iktatásról csak a hosszabb oklevél tudósít, a rövidebb változat pedig nem. Ez utóbbi a visszaadott javakat, a „prenotatas possessiones"-t így sorolja fel: „ville Budensis iudicia, tributum fori cum cibrionibus vinearum et quatuor tumnis salium". Györffy felfogása szerint: a rövidebb oklevélben ,,a város határának eladományozását és a határleírást nem tartjuk betoldásnak. Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy hasonló szavakkal közlik az eladományozott földekbe való iktatást 1209-i és 1212-i oklevelek. Emellett a határleírás tartalmaz egy olyan régi falunevet: Pócsernik, amelynek neve a század második felére már megváltozott, ezért az egyik átiratban az 1227-ből ismert Pazándok névvel helyettesítették be. A határleírás tehát mindenképpen II. Endre-kori kell legyen". 5 Ámde a) az, hogy a rövidebb szöveg iktatási formulája 1209-i és 1212-i oklevelekéhez hasonlít, nem bizonyít a hosszabb változat későbbi volta mellett. A bővebb változat ugyanis ezt a formulát alkalmazza: „eamque (ecclesiam) in possessionem earum per fidelem nostrum Marcellum comitem iterato fecimus introduci". Ez a formula semmivel sem korszerűtlenebb az 1210-es években, mint a másik, használja ti. például II. Andrásnak egy 1209-ből való oklevele, amely szerint a megadományozottat „in possessionem . .. terre ... per pristaldum nostrum comitem Valentinum fecimus introduci" fi , valamint egy 1217-ben kelt adománya is, amely szerint „in cuius terre possessionem . . . per nostrum pristaldum fidelem dilectum Pottonem comitem abbatem . . . fecimus introduci". 7 4 Györffy: Disszert. 178. 5 UOL 179. 6 Wagner, H.: Urkundenbuch des Burgenlandes. (Röviden: UBBurg.) I. GrazKöln, 1955. 57. 7 Uo. I. 69. 14
