Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vass Előd: Török adatok Rákoscsaba és Rákoskeresztúr hódoltságkori történetéhez = Türkische Angaben zur Geschichte von Rákoscsaba und Rákoskeresztúr aus der Zeit der Türkenherrschaft 87-111

A falu birtoklását a közben két ágra szakadt rimaszéchy és felsőlendvai Széchy család egymás között cserélte el, amíg 1520-ban Széchy Péter, Ferenc és Prokop, a rimaszéchy ágbeli örökösök perlik felsőlendvai Széchy Tamást, Vas megye főispánját Rákoscsaba visszaadásáért. E pert a nádor ítélőszéke előtt a nevezett alperes elveszti, de valószínűleg sikerült megakadályoznia unokatestvérei beiktatását az egri káptalan által, mert 1579-ig ő és Margit leánya birtokolta Rákoscsabát, amit az 1546. évi török adóösszeírások is bizonyítanak.

5 A Rákos vidék lakói 1526 szeptemberében ismerték meg először a török hódítókat, de azok gyors visszavonulása után sem lett nyugodt életük. Rákoscsaba lakóinak Budához és Pesthez való közelsége és a falun keresztül Hatvan felé vezető országút következtében 1526 és 1541 között el kellett szenvednie minden hadjárat keserű következményeit: a két király német, cseh, lengyel, magyar és török zsoldos csapatainak garázdálkodásait. Szapolyai János király feltevések szerint 1535-ben, Rákoscsaba falut Werbőczi Istvánnak adományozta, de Werbőczi István és fia, Imre 1538-ban fogadalmi adományként a budai Szent Miklós domonkos kolostornak adta át. Azonban, valószínűleg a felsőlendvai Széchy család is birtokos maradt, csakhogy ők Habsburg Ferdinánd király pártján álltak. Ezt a kettős birtoklást hamarosan egy másfajta váltotta fel.

8 1541. szeptember 2-án Buda és Pest török megszállásakor a Rákos vidék is török uralom alá került. A törökök új közigazgatási szervezetet állítottak fel: Rákoscsaba — a budai tartomány (vilayet), budai szandzsákjának pesti kerületébe (nahie) került. A „közbiztonságot" a legközelebbi török helyőrség Pest várából látta el, ezek létszáma az 1544/45. évi zsoldjegyzék alapján 1348 fő volt, ebből 648 janicsár és tüzér, 307 gyalogos és lovas, valamint 393 szerb martalóc szolgált itt.

7 Az új török állami élet Buda elfoglalása után a környező falvakban is megkezdte mindennapos tevékenységét: Halil bég az új budai kincstár (defterhane) első összeírója (emin-i tahrir-i vilayet) utasítása szerint a magyar lakosságot részletes adó jegyzékbe (defter) vétette. A lakosság falvankénti adóképes részének névjegyzékét, jövedelemforrásait és termését íratta össze. Ez a nyilvántartás az összeírt hivatalos adóadatok alapján, részint a régi helyi, részint az újonnan bevezetett török szokás szerinti adózás alapjává vált. Az adózást az új budai tartomány törvénykönyve (kanun) szabályozta.

8 E kánun utasításai szerint a török adóróvók a helyszínen írták össze Rákoscsaba adóadatait is. Ez összeírást, nyilván külön-külön papírlapokra írták, majd e lapokat a tartományi pénzügyi központban (defterhane) benyújtva, ott azokról állították össze az egyes 5 Rákoscsaba történetéről bővebben: Pesthy Frigyes, Magyarország helynevei, Budapest 1880, I. köt., 56 1., és Csánki Dezső, Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában, Budapest 1894, I. köt., 26 1. és még Galgóczy Károly, Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monográfiája, Budapest 1876/77, III. köt., 46 1. és Borovszky Samu, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, Budapest é. n., 123 1., valamint Szánthó Géza, Rákoscsaba község leírása régi és újkori ismertetése, Rákoscsaba 1912, 264. 1. 6 Szánthó Géza, op. cit. 28 1. és Bártfai Szabó László, op. cit. 358 és 380 1., valamint Rákoskeresztúr történetéről még az 5. jegyzetben szereplő műveken kívül: Tv-vetélkedő segédkönyve, 1969 április (XVII. ker.), Budapest 1969, 200 1., Sinkovicsné, Kalina Julianna, Rákoskeresztúr, Budapest 1958, 122 1. és 4 t. (Tanulmányok Budapest Néprajzából 1. sz.), és Jamriska S., Wie das Landes Gesetz wegen Urbarmachung des Flugsandes auch in Bezug auf den Rakosch-Kereszturer Hotter realizirt werden könnte, Pest 1810, 32. 1. és Pesold F., Rákoscsaba, Rákoskeresztúr: Esti Hírlap, 1972. IV. 17. és V. 8. 7 A pesti vár török helyőrségének 1544/45. évi zsold jegy zekét közli: Velics A.— Kammerer E., Magyarországi török kincstári defterek, Budapest 1886—90, I. köt., 44 1. 8 A budai kanun szövegét közlik : ö. L. Barkán, XV ve XVI-inci asirlarda Osmanli Imparatorlugunda Zirai, Ekonomik ve Hukuk ve Mali Esaslari, Istanbul 1943, 303—304 1. és még Fekete Lajos, Budapest a törökkorban, Budapest 1944, 206 1. 88