Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vass Előd: Török adatok Rákoscsaba és Rákoskeresztúr hódoltságkori történetéhez = Türkische Angaben zur Geschichte von Rákoscsaba und Rákoskeresztúr aus der Zeit der Türkenherrschaft 87-111

szandzsákok kerületei szerinti végleges adó jegyzéket (defter). E defter két példányban készült, egyiket az isztanbuli birodalmi központ kapta, a másikat a budai tartományi központ őrizte meg a következő összeírás elkészültéig, hogy az adóbehajtás alapjául használják fel. A négy török adóösszeírásunk (tahrir defteri) kézirata az Isztanbulban megőrzött másolati példányok közül való, az 1546, 1562, 1580 és az 1590-es évekből.

9 Ezenkívül még a budai kincstár őrizetéből maradt fenn az 1627/28. és az 1632/33. évi fejadójegyzék (dzsizje defteri), valamint az 1562/63. és az 1579., és az 1632. évi javadalomjegyzék (timár defteri). Ezek a török források fontos adatokat tartalmaznak a Rákos vidék hódoltságkori történetéről. E török adatokat — összevetés céljára — kiegészítettük a XVI. és XVII. századi portális- vagy dicajegyzékek és a XVII. századi megyei összeírások feljegyzéseivel.

10 A török birodalom pénzügyi hatóságai a kereskedelemből és a mezőgazdaságból származó minden adójövedelem nyilvántartására különös súlyt fektettek. Ez azért is szükségessé vált, mivel az adóösszeírások alapján összeírt földeket nem tekintették senki magántulajdonának, hanem a szultán, illetve a kincstár tulajdonaként kezelték. A falusi határban dolgozó földműves adófizető (rája) csupán a földjének birtokjogát élvezhette, addig, amíg művelte földjét és termése után adózott. A budai tartomány pénzügyi központja (defterhane) az összeírt földeket kétféle módon kezelte, egy-egy falu földesúri szolgáltatásának összegszerű „értéke" alapján a budai pasa tanácsában (diván) e falvakat: közvetlen kincstári vagy közvetett javadalmi kezelésre osztották fel. A kincstári kezelés alá került falvakat hász-birtokként (hass-i miri) állami tisztviselők igazgatták. E hász-birtokok adójövedelmét és a vele együtt szintén kincstári jövedelmeknek számító vámok bevételeit a budai tartományban működő pénzügyi egységek (muqataa) szervezeteinek keretében kezelték.

11 Bizonyos kiemelt kincstári jövedelmeket, mint Rákoscsabán a halastó és malom adójövedelmét is így hajtották be. A javadalmi kezelés alá került falvakat, a falu ziámet — vagy timár birtokosa kezelte, vagy saját tiszttartójával (voyvoda) igazgatta. A falu adójövedelmét a szultántól kapott saját jövedelmeként hajtotta be, így a török kincstár a földesúri jogok, illetve jövedelmek egy részének átengedésével fizetett 9 összeírásaink kéziratait az isztanbuli Miniszterelnökségi Levéltár (Basvekalet Arsivi) Tahrir defteri No. 388, No. 410, No. 449, No. 345, No. 592 és No. 611 jelzetszámok alatt őrzi, mivel az 1546. évi összeírásból három példány is fennmaradt. Az 1546. és 1562. évi adóösszeírások eredeti arabbetűs török lejegyzését Káldy Nagy Gyula, Kanuni devri Budin tahrir defteri, 1546—1562, Ankara 1971, 374 1. című, az ankarai egyetem Nyelv-, Történelem és Földrajz Karának 177. számú kiadványaként változatlanul, de latin betűs átírásban közölte. Az 1580. és 1590. évi összeírásokat magunk fordítottuk, és mind a négy összeírás Budapest XVII. kerületére vonatkozó feldolgozását is elkészítettük. 10 A török forrásokat közölte: Velics A.—

Kammerer E. op. cit. I. köt. 149, 332, II. köt. 710, 729 1. és a magyar forrásokat: Pest megyei Levéltár, a továbbiakban: Pm. Lvt., C. P. II. 1. 1635, C. P. II. 2. 1647, C. P. II. 21. 1661, C. P. II. 4. 1668, és C. P. II. 8. 1683, valamint Országos Levéltár, továbbiakban: OL, E 158, Dica conscriptio, 31 köt., 633/a, 637, és 639/a 1. 11 A mukáta rendszerről bővebben: Fekete L., Die Siyaqat Schrift in die türkischen Finanzverwaltung, Budapest 1955, I. köt, 84 1. és még Fekete L.—Káldy Nagy Gyula, Budai török számadáskönyvek 1550—1580, Budapest 1962, 597 1., valamint Vass Előd, Éléments pour compléter T'histoire de r'administration des finances du vilayet de Buda au XVieme siècle, Studia Turcica, Budapest 1971, 483 1. 89