Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Scheiber Sándor: Egy budai Mendel Nürnbergben = Ein ofner Mendel in Nürnberg 79-86
Rosheim további szavait, hogy ivadéka rossz útra tért, kétségtelenül úgy kell értenünk, hogy kitért. Tudunk is egy Christoph Mendelről, aki 1534-ben felvette az evangélikus hitet, és teológiai műveiben úgy nevezi magát: „Hunger genant, von Ofen", vagy „Christoff Mandel von Ofen." 24 1536-ban Nürnbergben kiadott művét (Das Jesus Christus) Brandenburgi György őrgróf nak ajánlja. Ez Szerencsés Imrével is jó viszonyban volt. Ö patronálta Christoph Mandelt, s meghívta a héber nyelv tanárának Ansbachba. G. Hammann kitűnő tanulmányában bebizonyítja, hogy korábbi neve Jacob volt. 25 A továbbiakban azonban nem tudjuk őt követni, hogy fia lehetett a leghíresebb zsidó prefektusnak, Jacobusnak. A középkorban a zsidók között nem volt szokás, hogy apa és fia azonos nevet viseljen. 25a A név nem bizonyít semmit. A budai zsidók épp ezt használták leggyakrabban. 26 Jacob-Christoph kétségtelenül fia volt a szóban forgó nürnbergi Mendelnek, akinek utónevét egyelőre nem ismerjük. Hogy valóban így van, hadd bizonyítsuk a következővel. A kiűzetés után zsidó nem tehette be lábát a városba. Egy ízben tettek kivételt csupán: 1529-ben Brandenburgi György őrgróf kérésére megengedik Mendel zsidónak, hogy negyed évre Nürnbergbe jöhessen. 27 A protektor személye kétségtelenné teszi, hogy Jacobról van szó, aki akkor még zsidó és csak öt év múlva veszi fel a Christoph nevet és a keresztségét. Nyilvánvalóan Nürnberg volt korábbi tartózkodási helye is, akár atyjáé. Azért akart oda visszatérni. Rosheim művén kívül még egy — eddig kiadatlan — héber forrás említi a magyarországi Mendeleket. Ábrahám Farissol, a neves ferrarai exegéta, geográfus és polemikus, Magén Ábrahám c. vitairatában 28 1505 és 1512 között a következőt írja (XLI. fejezet, az Orsz. Rabbiképző Intézet 131. számú kéziratában 59b): „Napjainkban is találhatók Spanyolország tartományaiban és Magyarországon zsidó fejedelmek, akik föléjük (mármint a zsidók fölé) vannak helyezve" (nrrby twtöb ÍAV *&• '^mrt mantoi TIÉD hfcfea wn -ŰS rótt?& tó). Az utóbbi megjegyzés minden bizonnyal a Mendelekre vonatkozik. 29 A két héber szöveg is dokumentálhatja, mennyire időszerű, hogy összegyűjtsük a Magyarországra vonatkozó héber forrásokat. Ezeknek a Magyar Zsidó Oklevéltár sorozatában külön kötetet kívánunk szentelni. Kohn Sámuel könyve óta kilencven esztendő telt el. 30 Időközben számos új forrás került elő. Különben is, Kohn csak magyar fordítást adott, az eredeti hébert elhagyta. Ezúttal kéziratokból folyó kritikai kiadásról lenne szó. Ebben helyet kapna a dolgozatunk alapját képező szöveg is. v l M. Zs. O. XII. No. 10. 25 G. Hammann: Konversionen deutscher und ungarischer Juden in der Reformationszeit. Zeitschrift für bayerische Kirchengeschichte 39 (1971) 220—230. 25 a E. R. Samuel: New light on the Selection of Jewish Children's Names. The Jewish Historical Society of England. Transactions 23 (1971) 72—74; „Jews never named children after living parents." 26 Büky Béla: Keresztnévadási szokások Budán 1470—1541 között. Nyelvtudományi Értekezések. 70. Bp., 1970. 143. 27 A. Müller: Id. m. 110. 28 Részleteket adott ki belőle S. Lőwinger, Hazofeh 12 (1928) 277—297; REJ 105 (1940) 23—52. 29 A. Posnanski: Schiloh. Leipzig, 1904. 264. • 30 Kohn Sámuel: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez. Bp., 1881. 85
