Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308
Kőbányai gőztóglagyár 12 millió téglája után a harmadik (s egyéni cégként az első) legnagyobb, ha nem is egyenesen fővárosi, de budapesti tulajdonban levő téglagyárat sejteti. A eégbirtokos Lordok nyilván rokonságban állnak azzal a Lord Józseffel, aki a negyvenes évek végén a Pálffyak (mégpedig éppen a budapesti háztulajdonos Pálffy János gróf ágának) birtokában levő, ekkorra már 3 millió forint adóssággal terhelt bajmóci birtokkomplexusnak bérlője, Petőfit vezeti felvidéki utazásának egy szakaszán és részt vesz a szabadságharcban is. Ők maguk jellegzetesen ugyancsak a terménykereskedelemből, majd az ebből kibontakozó nagymalomiparból indulnak el. Övék a Viktória Gőzmalom, melyet később egy rt. 114 ezer forintért vásárol meg Lord Sámueltől. De Lord nem csekély érdeklődéssel fordul a háztulajdon felé sem. Már 1850 — 60 között találkozunk építkezéseivel, és a városegyesítés előtti években készül el háromemeletes Nádor utcai és kétemeletes Nyár utcai háza. A család végig fenntartja magát a főváros virilisei között: a század végén Lord Lajos a lágymányosi iparvidék kifejlesztésében fog nagy szerepet játszani, ugyancsak virilista Albert fia pedig a századforduló körül okos röpiratokat fog kiadni Budapest fejlesztésének perspektíváiról. 18 Ugyancsak gőzfűrész-tulajdonosként tartja nyilván jegyzékünk Auspitz Róbertet. 440 frt jövedelmi és 1212 frt házbéradót fizet. Gőzfűrészéről a kamarai jelentés 1875-ben nem tartalmaz adatokat, de mivel tudjuk, hogy Auspitz nevét 1882-ben Rémyre változtatta, valószínű kapcsolata ahhoz a Rémy Dánielhez, aki 1864-ben Neuschlossék gyárának igazgatójaként kéri parkettkészítő gépe szabadalmának meghosszabbítását. 19 S hogy Auspitz valóban megmaradt a faipar területén, az mutatja, hogy az 1888. évi cégjegyzéken már Rémy Róbertként mint tűzifakereskedőt látjuk viszont, igaz, hogy a virilisták jegyzékén már magánzóként szerepel. Lakása a Nemzeti Szálloda, melynek tulajdonosa Rémy Zsigmond (különben a Szőllőművelési és Borászati Szaklapnak is szerkesztője) a család induló másirányú orientálódását sejtteti. A fakereskedelem, illetve az ebből kinövő építőanyagipar területén egészen különleges helyet foglalnak el a Neuschlossok faipari vállalkozásai is. A család Újpest első telepesei között, a Károlyiak védőszárnyai alatt érkezett Pest határába : a 20-as évek második felében Neuschloss Simon, később Bernát lesz az ottani zsidó hitközség elnöke, Izsák 1836-ban a hitközség előimádkozója. 1851-ben Neuschloss Károly Pesten három ferencvárosi házat vásárol, 1852-ben mint fanagykereskedő véteti fel magát a cégjegyzékre, 1857-re pedig már Bernát és Simon is Pesten vannak, ahol Neuschloss I. fiai cégbejegyzés alatt épületfával kereskednek. A kereskedés a faiparhoz vezet: 1860-ban Lotz Hermann pesti ácsmester csődtömegéből egy 20 lóerős gőzgépet és gőzfűrészt vásárolnak. 1862-ben Bernát kiválik a cégből, mely ugyanebben az évben már épületasztalossággal is próbálkozik, egyelőre azonban eredménytelenül (a pesti asztalosok és ácsok céhe meggátolja a cég ilyen irányú tevékenységét); később viszont a parkettra specializálják magukat, ós telepüket fokozatosan tovább gépesítik. Amellett már korán bekapcsolódnak horvátországi vasútépítésekbe, délvidéki folyamszabályozások építkezéseibe; a Neuschloss Károly cég pedig a Pest —Losonci vasút építkezésében játszik jelentős szerepet. Mert az épületfakereskedő Neuschloss Károly 1850-ben alapított, s halála után fia, Simon által továbbvitt, Feldunasor 54 — 55. sz. alatti hatalmas fatelepen 1873-ban már két, összesen 100 lóerejú gőzgéppel mozgatott 15 fűrészen és 2 gyalun 159 munkás, egy mérnök vezetésével, évi 800 ezer öl törzsfát dolgoz fel. A tulajdonos 1727 frt adójából azonban csak 585 frt a jövedelemadó, a többit itt is a házbéradó teszi ki. 1873-ban viszont, az úgylátszik némi családi viszályok után 1872-ben önállósult Neuschloss Miksa, a Neuschloss T. és fiai céget továbbvivő, címében már a „királyi kiváltságolt szabadalmazott" jelzőket is hordozó fakereskedő cég tulajdonosa, Simon testvére, 410 frt tisztán jövedelemadót fizet: ugyancsak a Feldunasoron levő fatelepén 80 lóerős, 18 Lordra mint Petőfi vezetőjére : Szinnyei i. m. VII. k. Bp. 1900. 1402. h. ; a malomra: Sándor Vilmos: A budapesti nagy malomipar kialakulása (1839—1880). TBM XIII. k. Bp. 1959. 369., 377.1.; a házra: Körösi József: Az 1870-dik és 1871-diki pesti építkezések. Pest 1872 (Pest sz. kir. város Statisztikai Hivatalának Közleményei V.) (a továbbiakban: Körösi V.) 9 — 13. 1. passim; Lajosra és Albertre : Szinnyei i. m. 19 Lederer i. m. 242. 1. 268
