Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57
hírrel kapcsolatban számol be védelmi intézkedéseiről (1253) írt levelében. 23 ? Magyarországot — írja többek között — a tatárok egyszer (1241) már csaknem teljesen elpusztították; most is hitetlen népek veszik körül: kelet felől a ruthénok; kunok és borodnikok, délről a bolgárok és az eretnek bosnyákok, kik ellen csapatai most is harcolnak ; nyugat és észak felől a németek, kiktől — mint azonos hitet vallóktól — inkább segítséget kellene várnia. Eddig csak az ispotályosok támogatták, azért megegyezett velük, hogy „az ország legveszélyesebb részének, a Kun- és Bolgárország felé eső vidéknek, ahol a tatárdúlás idején is az országba jött az ellenség; védelmét magukra vállalják, 234 de elhelyezte őket országa közepén is (in medio regni nostri) azoknak a váraknak a védelmére, melyeket a Duna mentén építtet, mert az ő népének az ilyen hadviselésben (még) nincsen gyakorlata. 235 Abban állapodtak meg ugyanis — folytatja szó szerint —, hogy „nekünk is, egész Európának is üdvösebb lesz, ha a Dunát várakkal erősítjük. Mert ez az ellenállás vize; 236 itt szállt szembe Heraclius Koszroesszel a római birodalom védelmében, 237 itt álltunk mi is, bár felkészületlenül és súlyos csapás után, tíz hónapon át a tatároknak, pedig országunk ekkor még úgyszólván teljességgel várak és védők híján szűkölködött. Ha ezt, ami távol legyen, a tatárok egyszer birtokba veszik, nyitva áll a kapu számukra a többi katolikus hitű ország felé, mert egyrészt itt nincs a keresztények felé útjukat álló tenger, másrészt családi jaikat és csodálatosan sok állatjukat alkalmasabban helyezhetik el, mint bárhol: Például hozhatjuk Totilát (Attilát), ki keletről nyugat leigázására jőve, kezdettől fogva Magyarország közepébe helyezte fő-székhelyét (in medio regni Hungáriáé sédem suam principaliter collocavit) 238 ; a császárok viszont, kik nyugatról harcoltak kelet alávetésére, leggyakrabban országunk határai között gyűjtöttek sereget". 239 IV. Béla történelmi példája tehát Totila, illetve Attila, aki a XII. század végén megállapodott hazai hagyomány szerint szintén (O-)Budát választotta birodalma székhelyéül, 240 s a király és udvarának a felfogása szerint ez most is az ország természetes központja, ezért várövezettel kívánja biztosítani. 241 Ebben 233 Fejér : CD. IV/2. 218 — 224. — Keltére vonatkozólag olv. S zentpéter y : Kritikai jegyz.' 933/a. sz. reg., aki 1250-re tette azt. Ujabban Györffy Gy., úgy látszik Marczali nyomán {Enchiridion 161.), 1253. november 11-vel keltezi. Napkelet felfedezése. Julianus. Piano Carpini és Rubruk jelentései. Budapest, 1965.31 — 33. — 1948-ban még Szentpéteryt követte. Krónikáink és a magyar őstörténet (röviden: Krónikáink). Budapest, 1948. 172., 154. jegyzet. Az oklevél magyar nyelvű fordítása: Makkay—Mezey : i. m. 156 — 159. 23i Pauler: i. m. II 2 . 197. 235 . . .partim verő eosdem in medio regni nostri collocavimus, ad defensionem eastrorum, quae circa Danubium aedificari facimus, cum gens nostra ad hoc exstiterit insueta. . . Fejér: CD. IV/2. 222. 236 . . .quod esset salubrius nobis et tóti Europae, ut Danubius fortalitiis niuniretur : haec est enim aqua contradictionis . . . Fejér : CD. IV/2. 222. 237 Heraclius (610 — 641) perzsa háborúiban a Duna nem játszott szerepet. Erre von. olv. Makkay — Mezey : i. m. 336., 336. jegyzet. 238 Totila (Attila) in exemplum veniat, qui ex parte Orientas ad Occidentem veniens subiugandum, in medio regni Hungáriáé sédem suam principaliter collocavit. . . Fejér: CD, IV/2. 222. 239 . . .et contra caesares, qui ex Occidente ad sibi submittendum Orientem dimicabant, quam plurima ad constructionem exercitus faciunt, infra regni nostri terminos deponebant. Fejér: CD. IV/2. 222. 240 Ez a hely Viterboi Gotfriedrá vezethető vissza, aki 1185-ben írt „Memoria seculorum" c. művében ezeket írja: „Ungari etiam Huni sunt appellati. Sub quorum viribus Atili et Tolila quondam régnantes multa régna in Italia et Galliis desolaverunt". Györffy : Krónikáink 132. 241 IV. Béla ehelyütt jelen időben beszól (1. a 235. jegyzetet), ezért nem tudjuk, melyek ezek az akkor épülő várak. Makkay és Mezey (i. m. 335., 335. jegyzet) a budai, pestújhegyi és visegrádi várakra gondolnak. 4 Tanulmányok Budapest múltjából 4D
