Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57
a levélben a medium regni tehát szintén kettős értelmű: az ország középső térsége és benne Attila székvárosa. Ebből a szempontból^ egyre megy, hogy a korabeli felfogás Attila székhelyét Aquincumhoz vagy Óbuda más pontjához kötötte-e, a lényeg az, hogy egy meghatározott pontról van szó mint medium regniről. Amikor IV. Béla 1253-i levelét írta vagy íratta, már állott a Pestről feltelepített német és a suburbiumokból feljött magyar lakosság túlnyomó részével benépesült új Buda városa. 242 1254-ben a Domonkos-rend már itt tartotta egyetemes nagykáptalanját, 243 s erről tanúskodik IV. Béla több oklevele is. 244 Ez a Castrum Pestiense, illetve novum Castrum Pestiense, a véglegesen megállapodott szóhasználat szerint pedig a castrum növi montis Pestiensis 2 * 5 Vorburgstadt-típusú város lévén, közös védrendszerében a Várhegy déli részén, az északi várossal hihetőleg egyidőben épült új királyi curiát magában foglalta. 246 Az új várostól való megkülönböztetésül a régi most már lassankint az Óbuda (Buda vetus) nevet veszi fel ; 247 mind a kettő pedig közel lóvén egymáshoz, a régi Buda „medium regni"je az új városra és környékére, például Rákosra ós Pestre, mint ugyanabban a körzetben fekvőkre is átháramlik. így értette ezt már a városalapító király, s ez gyökeresedett meg a magyarság köztudatában. A század végén tanúskodik erről egy másik írásos bizonyságunk : Imre váradi püspöknek a váradhegyfoki konvent képviselői előtt 1299. július 6-án a saját, valamint a prelátusok, bárók és nemesek nevében bemutatott s az Anjou-párti Gergely választott esztergomi érsek ellen a pápához is felterjesztett tiltakozó levele ez 248 . A püspöknek a mi szempontunkból ez az igen érdekes panasza a levél kritikus helyén így hangzik : „Amikor ez évben (1299) -~ az elmúlt esztendőben (1298) elfogadott és kihirdetett végezmónyek értelmében. . . király urunk: András, valamint János kalocsai érsek s mind a két egyháztartomány püspökei s a bárók és nemesek — az ország bókéjének és állapotának megszilárdítása s az egyház immunitásának és szabadságának helyreállítása céljából (Szent György ünnepének nyolcadnapján) a Buda városa közelében levő és Rákosnak nevezett helyre, tudniillik az ország közepébe (in locum Rakus vocatum, prope Budám situm, regni scilicet medium) országos gyűlésre jöttek össze — s itt (és Pesten is): egyebek mellett éppen a király ellen emelt s az egyházmegyéjét érintő panaszát tárgyalták, a király pedig az ügyet egy bizottság döntésére bízta —, Gergely nem jelent meg, hanem a bizottságot, megfelelő terminus megadása nélkül Veszprémbe, a hűtlenek és az ország békéjének a felforgatói közé, (tehát) veszedelmes és semmiképpen sem bátorságos helyre (ad locum periculosum et omnino suspectum) hívta, miáltal meghiúsította az országgyűlés munkáját, s a küldöttség részére biztonságos helyet (locum tutum et securum) sem jelölt ki". Mivel pedig a király és tanácsa a pesti domonkosok templomában tartotta üléseit, a Rákos értelmező]ót Pestre is ki kell terjesztenünk 242 Kubinyi A.: Buda város pecséthasználatának kialakulása (röviden: Buda pecséthaszn.). TBM. XIV. (1961) 125, — Kubinyi, A.: Topographie growth of Buda to 1541. (röviden : Topogr. of Buda.) Nouvelles Etudes Historiques publiés a l'occasion du XII e Congrès International des Sciences Historiques par la Commission Nationale des Historiens Hongrois. Budapest, 1965. 133 — 157. 243 Kubinyi: Buda pecséthaszn. 125, 200. jegyzet. 244 Például: IV. Béla 1255. lui. 25. Gárdonyi: Budapest tört. okit. I. 54-55. (40. sz.) és 56-58. (41. sz.) 245 Kubinyi:, Topogr. of Buda 137. 246 Kubinyi A. : A király és királyné kúriái a XIII. századi Budán. Arch. Ért. 89 (1962) 165. — Gerevich L.: A budai vár feltárása. Budapest, 1966. 272. 247 Kubinyi: Buda pecséthaszn. 125—127. és a 246. jegyzetben i. m. 168. 248 Mon. eccl. Strig. II. 462 — 464. — Holub J.: A magyar alkotmánytörténelem vázlata. I. Pécs, 1944. 119. Szerinte Rákos az ország közepe, ezért „mindenhonnan a legkönnyebben lehetett megközelíteni". — L. még Pauler: i. m. II 2 . 464., 369. jegyzet. 50
