Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

ban inkább e sóraktár (ak)nak már 1222-ben való meglételére gondolunk, s véleményünket II. András királynak 1233. (okt. 1-i) oklevelére alapítjuk, mely a tihanyi apátság só járandóságát a Beregi egyezmény (1233) szellemében szabályozta. Évi 1000 zuanust utalt ki benne a mostornak — elrendelvén, hogy ezt a sómennyiséget a szalacsi sótisztek (salinarii de Zoloh) óvenkint Szent István ünnepén (aug. 20.) Fehérvár várában, amely Magyarország közepén fekszik (in Albensi castro, quod est in medio Vngarie), az apátságnak minden ellenkezés nélkül szolgáltassák ki.

230 Ez az Aranybulla szóhasználatát követő s tőle időben sem távoli, problematikájában pedig azonos, illetve hasonló tárgyú oklevél véleményünk szerint arra utalhat, hogy a Bulla 25. articulusában meg nem nevezett, de tilalmazott központi királyi sóraktár(ak) 1222-ben már valóban megvolt(ak), vagy ha akkor a felállítást még csak tervezték, ez a terv 1222 után meg is valósult Fehérvárott mindenesetre (talán másutt is?), a király szalacsi sótisztjei kezelték, és a sónak oda való szállítása is az ő feladatuk volt. E nézetünket — legalább Fehérvár esetében — támogatják a Beregi egyezmény azon pontjai (58—-61.), melyek a sóval kapcsolatban károsult egyházaknak összesen 10.000 márkányi kártalanításáról intézkednek. Ez az öt év alatt a pesti domonkosok házában kifizetendő összeg ugyanis csak három egyháznak : az egresi apátságnak, a csanádi püspökségnek és a pannonhalmi apátságnak szólt.

231 Ebből pedig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az egresi apátság és a csanádi püspökség sószállítását, következésképpen pedig sókereskedelmét a szegedi, a pannonhalmiét pedig a szalacsi, illetőleg annak fiókja: a székesfehérvári királyi központi sóraktár hozta hátrányos helyzetbe. Végkövetkeztetésképpen tehát megállapíthatjuk, hogy az 1222. évi Aranybulla 25. articulusának a medium regni-je az ország közepét, középső térségét s egyszersmind annak egyik helyét: Fehérvárt, vagy esetleg egy másik, a Bullában meg nem nevezett centrumát jelenti vagy jelentheti, ahol sóraktár lehetett. Az ország központi területének, térségének a kifejezésére Rogerius is használja a medium-ot a terra-val kapcsolatban. IV. Béla — olvassuk a Carmen 2. fejezetében — Kuthent és népét birodalma határán fogadta, s melléjük rendelte egyik főemberét, hogy vezesse őket kijelölt szálláshelyükre: országa közepébe: in mediculum terre sue.

232 Következő idevágó forrásunk IV. Bélának 1253. november 11-én, IV. Ince pápához írt levele. Az országa újjáépítésén fáradozó királyt a tatárok „visszafordulásáról" időnkint érkező hírek (1243, 1246, 1251) nyugtalanították. Ilyen 230 Pannonh. rendtört. X. 519 — 520. (Eredetije: Pannonh. r. It. Tyhan, f. 1., nr. 1. Fejér: CD. III/2. 352 — 355.) („. . .mille zuanos contulimus vestro monasterio. . . statuentes, ut salinarii de Zoloch predictum numerum zuanorum annuatim in festő sancti regis in Albensi catro, quod est in medio Vngarie.. » solvere teneantur".) — A „medium regni", illetőleg „medium Vngarie" kifejezésnek egymással való kapcsolata aligha vitatható, s véleményünk szerint az oklevélben való alkalmazásával a dunántúli Fehérvárt az erdélyi (Gyulafehérvártól kívánták megkülönböztetni a királyi kancellária emberei. Ha ilyen megkülönböztetésre nem volt szükség, egyszerűen csak Fehérvárról írnak, mint például 1232. július 22-én: ,,.. .apud castrum, quod Alba communi vocabulo nuncupatur". Pannonh. rendtört. I. 713. — Feltűnő, hogy Ósánki D. (i. m. III. Budapest, 1897. s. v. Fejérvár) ezt az oklevelet nem használja. 231 Mon. eccl. Strig. I. 295. 232 Szentpétery : SRH. II. 554. — A mediculum-ot 1. Bartalnál. Más szótárakban nem találjuk. Bonfini, aki Rogerius Carmen-jét Thuróczy-ból ismerte — a mediculum-ot médiumnak véve —, ezt a helyét így dolgozta át :,,. . .unus ex proceribus a rege deligitur, qui cumanos regio sumptu in mediam usque Pannoniam duceret". (Antonius de Bonfinis: Rerum TJngaricarum Decades. . . Ed. I. Fógel et B. Iványi et L. Juhász. Lipsiae, s. a. II. 169.) — Heltainál Bonfini medium-ja már közép-ként szerepel. (. . .vinne őket Magyar orszagnac a kőzepire. . . Chronica az Magyaroknac dolgairól. Kolozsvár, 1575. 54.)