Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tarjányi Sándor: Az 1930. évi fővárosi törvény = Das 1930-er Gesetz über die Haupstadt 335-351

tattá, hogy sem pártját, sem Sipőczöt nem hallgatták meg az előkészítés során. Pártja nevében kijelentette, hogy az önkormányzatot sértő javaslatokat nem támogatják. Szerinte előbb közgyűlésen kellett volna megtárgyalni.

13 A demokraták nevében Bródy Ernő tiltakozott a törvényjavaslat előkészítése miatt. A polgármester véleményének negligálása szerinte a főváros polgárságát sérti.

14 Ugyanezen a közgyűlésen élesen támadta a kormányt Friedrich István, ki ekkor a keresztény ellenzék vezetője, az 1918-as forradalmi kormány államtitkári beosztása és a puccsista ellenforradalom miniszterelnöksége után. Véleménye szerint a Bethlen-kormány régen megérett arra, hogy lemondjon. Ahelyett, hogy gazdasági kérdésekkel foglalkozna (a válság kezdetei mutatkoznak), Budapest polgárságát akarja járomra fűzni, úgy akar cselekedni, mint a vidéki szolgabírók. Bírálta a főpolgármestert és kijelentette, hogy pártkülönbség nélkül védelmezik az autonómiát. Indítványozta, hogy a kormány hagyja békén a fővárost, mert az maga is tudja irányítani ügyeit. Budapest polgárságát nem lehet gyámkodás alá helyezni, amit a kormány akar az albérlők választásból való kizárásával. Kifogásolta a sok kinevezett személyt a tervezetben és megkérdezte, miért okosabbak a kinevezettek, mint a választottak.

15 Az említett közgyűlés után a törvényhatóság demokrata és néhány szociáldemokrata tagja rendkívüli közgyűlés összehívását kérte a főpolgármestertől, hogy a közgyűlés feliratot készítsen a fővárosi törvényjavaslat tervezet tárgyában. A kérelmet 44 bizottsági tag írta alá.

16 A közgyűlést okt. 23-ra hívták össze. Az ülésre két határozati javaslatot nyújtottak be, az egyiket Wolff Károly, a másikat Vámbéry Rusztem. Vámbéry indítványa a szabadságjogoknak az 1848-as alkotmány szerinti visszaállítását kérte az Önkormányzat érdekében. Wolff állást foglalt a fővárosi törvény korszerű reformja mellett, de hangsúlyozta az önkormányzat szerepét és rámutatott még az indítvány, hogy a közgyűlés minden tervezet ellen, mely ezzel ellentétben áll, foglaljon állást.

17 A beadvány közt szerepelt a polgármesternek is egy összefoglalója a törvénytervezetről. Ez az autonómia eddigi történeti fejlődését tárgyalja. Végső összefoglalójában az önkormányzatot védi, az arányos, általános titkos választási rendszert tartja helyesnek és hangsúlyozza, hogy állást foglal az olyan tervezet ellen, mely ezzel az elvvel nem egyezik.

18 Óvatosan fogalmazva minden indítvány, illetve összefoglaló a tervezet ellen foglalt állást. A közgyűlésen a felszólalók szintén ellenvéleményüknek adtak kifejezést. Wolff Károly hangoztatta, hogy a közgyűlés felterjesztéssel élhet. A törvényjavaslat szükséges, de nem sürgős. Az autonómia fő elveinek kell érvényesülni, ha részletek tekintetében lehet is vita, ez összeegyeztethető a keresztény nemzeti állammal. Hangoztatta, hogy a kormány beleszólási jogával csak felügyeleti jogon ért egyet, de a döntés joga az autonómiáé kell hogy legyen. Véleménye szerint személyi kérdéseket nem lehet csak a főpolgármesterre bízni.

19 Bródy Ernő kifogásolta a törzstagok intézményét és a kerületek egyforma bizottsági tagszámát, holott a kerületek népessége igen különböző.

20 Peyer Károly felszólalása elmarasztalta a javaslatot. A tervezet szerinte visszafejlődést jelent és félelmet tükröz, a választóktól való félelmet, azért akarja a kormány körül13 uo. 1949. o. 14 uo 1951. o. 15 uo. 1952. o. 16 Fővárosi Levéltár. Közgyűlési iratok 1097/929. kgy. 44 biz. tag beadványa. 17 uo. mellékletek 18 uo. Polgármesteri tervezet. 19 Fővárosi Közlöny. 1929. nov. 1. 2001-2. o. 20 uo. 2007. o. 340