Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Tóth Imre: A budapesti híradástechnikai ipar kezdetei : a Telefongyár első évtizedei = Die Anfänge der Budapester funktechnischen Industrie 309-334
a polgári lakosság számára már 1923-ban, de rádióalkatrészeket már ezt megelőzően is exportált. A rádió telefongyári vonatkozásainak ismertetése után vessünk néhány pillantást a televízióra. Ismeretes, hogy Mihály Dénes, akit ma már a technikatörténet az emberiség nagy feltalálói között tart számon, első kísérleteit a Telefongyár laboratóriumában folytatta, s Telehor-nak nevezett készülékével már 1919ben betűket és idomokat tett láthatóvá. A Telefongyár nem élt a lehetőséggel, hogy elsőnek gyártson a világon televíziós készüléket, elsőnek szerezzen szabadalmat, ehelyett Mihály Dénest külföldre engedte, s a magyar televízió-technika kibontakozása harminc esztendőt késett. Mihály Dénes 1929-ben magyar nyelven írt „A távolba látás és készüléke" című ismertető füzetében a következő visszaemlékezés olvasható: „Szeretettel és hálával emlékszem Neuhold Kornélra, a Telefongyár E-t. igazgatójára, aki minden riasztással szemben rendületlenül hitt abban, hogy sikerülni fog a távolbalátás megoldása, és nem rajta múlott, hogy ma az egész technikai világ, sőt az egész művelt világ figyelme nem a Hungária krt-i gyáron, hanem a Német Birodalmi Posta kísérleti állomásán van. Szerény személyem 1912-ben kezdett e problémával foglalkozni. Kísérleteim első komoly eredményeképpen a budapesti Telefongyár Rt. laboratóriumában Neuhold Kornél igazgató segítségével és hathatós támogatásával 1919. július 7-ón sikerült első ízben elektromos úton egyszerű vonalak, betűk geometriai alakok halvány képét látni, optikai akadályon keresztül. A Telefongyár egyik vezérigazgatója, Neuhold felismerte a kísérletek jelentőségét. Azonban a másik vezérigazgató, Székely Imre nem szívesen adott pénzt olyan kutatásokra, amelyeknek anyagi megtérülésére évtizedekig nem volt remény. A Telefongyár valóban nem rendelkezett olyan anyagi lehetőségekkel, hogy Mihály Dénes kísérleteit a végső kibontakozásig finanszírozni tudja. * Fordítsunk egy kis figyelmet a Telefongyári munkásmozgalom kibontakozására is. Az 1904 előtti adatok nem ismeretesek. 1904. február 19-ón a Telefongyár dolgozói sztrájkba léptek, s az alábbi követeléseket terjesztették az igazgatóság elé: Követeljük az embertelen műszerész-művezető elbocsájtását. A sztrájkból kifolyólag a gyár munkásai közül senki el nem bocsájtható. Követeljük a bizalmiférfi rendszer és a szakcsoport munka közvetítésének elismerését. A darabszám munkások 10%, a napszámban dolgozó munkások 20% béremelést kapjanak. Munkaidő után, azaz este 6 óra után a bent dolgozók 25% bérpótlékot kapjanak. A vidékre küldött munkások 100%, a helyben kiküldöttek 50% pótlékban részesüljenek. 40 A sztrájk támogatására a „Vas és Fémmunkás" Lap a Telefongyárat 1904. március 3-tól „munkát vállalni tilos" jegyzékre vette, ami azt jelentette, szervezett munkás a Telefongyárban munkára nem jelentkezhetett, ott munkát nem vállalhatott. „Munkát vállalni tilos" jegyzéken volt még a Telefongyár 1910. december 1-től, 1911 március végéig. Az 1910. december 1-én kezdődő, hosszasan elnyúló sztrájkot az váltotta ki, hogy a gyár főmérnöke elrendelte, hogy a munkások a szükséges kéziszerszámokat saját pénzükön vegyék meg. Akik kijelentették, hogy erre nem hajlandóak, azokat rövid úton kizárták a gyárból. A munkás nyúzásnak ez az új formája Hahn műhelyfőnök agyában született meg. A munkások között óriási elkeseredést váltott ki az embertelen, s még a tőkés gyakorlatban is eléggé ritka intézkedés. A gyár munkásai nem kezdtek azonnal sztrájkot. Előbb beadványt intéztek az igazgatósághoz, melyben ez állt: „Nem hisszük, hogy az igazgatóság tudott volna erről az intézkedésről, hiszen az mindig figye40 Vas és Fémmunkás 1904. március 3. V. szám.
