Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Tóth Imre: A budapesti híradástechnikai ipar kezdetei : a Telefongyár első évtizedei = Die Anfänge der Budapester funktechnischen Industrie 309-334
lembe vette a munkások .jogos kívánságait. "Azonban az igazgatóság nem méltányolta a beadvány elismerő sorait, hanem kíméletlenül kitartott az intézkedés mellett. Erre kirobbant a sztrájk, mely a munkások teljes győzelmével végződött. A főmérnök kénytelen volt ldadott rendelkezését visszavonni. 41 Alig csitult el a szerszám vásárlás körüli vihar, rögtön újabb esemény korbácsolta fel a még meg sem nyugodott idegeket. December 15-én elbocsátottak egy szervezett munkást, s ugyanakkor a kezébe adtak egy bizonyítványt, melyben kiváló munkásnak ismerték el, s felvételét minden más üzemnek ajánlották. Ugyanakkor Székely vezérigazgató a háta mögött a lehető legrosszabb információkat adta róla, s a „kutyaól" útján megakadályozta, hogy munkához jusson. Emiatt hosszabbította meg a szervezett munkásmozgalom a Telefongyár elleni munkászárlatot. A Telefongyár elleni következő zárlat 1911 februárjában lépett életbe. Kiváltó oka az volt, hogy a bizalmi-férfiakat azzal az indokkal bocsátották el, hogy kevés a munka. Az elbocsátás időszakában a tanoncokat este 8-ig túlóráztatták. Nyilvánvaló volt, hogy az elbocsátási ok nagyon is erőltetett ürügy volt. Ugyanakkor hajszát indítottak a szervezett munkások ellen is, s egymást érték az elbocsátások. Mivel szervezett munkások felvételére tilalom volt, a gyár csak gyengébb képesítésű szervezetlen munkásokat tudott felvenni az elbocsátottak helyére. Emiatt a termékek minősége romlani kezdett. így állapította meg a „Vas és Fémmunkás" s ugyanakkor kilátásba helyezett egy hosszabblélegzetű sztrájkot. Az első világháború második évében a gyorsan emelkedő árakra való tekintettel a Telefongyár, az Egyesült Izzó és az Ericsson Vállalat munkásai közös mozgalmat indították, hogy bérviszonyaikat rendezzék. Hosszas tárgyalások után részben orvosolták a munkások panaszait. A következő rendelkezés született: 1. Az akkord munkabérek revideálandók, és akként állapítandók meg, hogy 40% túlkereset elérhető legyen. Az akkord-kereset felső határát nem korlátozzák. 2. Ha az akkordban dolgozó munkás önhibáján kívül egy elszámolási héten 20 óránál több időt kénytelen órabérben dolgozni, úgy minden ezen 20 órán túl terjedő munkában töltött órákra 25% pótlékot kap. 3. Az állandó órabérben dolgozó munkások és a rezsi-munkások 25% pótlékot kapnak. 4. A huzamosabb ideig órabérben dolgozó munkások, pl. a fejlesztésen dolgozó műszerészek 25—40% pótlékban részesülnek. Az egyes bérkategóriákat a rendelkezés az alábbiak szerint szabályozta: műszerészek: 6 hónap gyakorlatig 40—44fül., 16—18 hónap 46—54 fül., 18 — 36 hónap 56—66 fül., 4—5 év 68—80 fül., 5 év felett 80 fillérnél több. Az akkordban dolgozó női munkások alapbére 24—30 fül., az állandó órabérben dolgozó női munkások órabére 30—40 fül. A szerszámlakatösok 56—94 fillér órabért kaphatnak, 10—25% pótlékkal. A névleges béremelések ellenére a reálbérek csökkentek. A háború négy esztendeje alatt a Telefongyári bérek kb. 400%-kai emelkedtek, ugyanakkor azonban a megélhetési költségek mintegy 500%-kai növekedtek. Az első világháború előtt a Telefongyár dolgozóinak semmilyen önálló társadalombiztosítási szervezetük nem volt. Egyes munkások azonban részt vettek a vasasok kebelén belül önálló kezdeményezés alapján létrejött munkásbiztosítási egyesületekben. A háború évei alatt a gyár titkársága közellátási akciókat szervezett, s a tisztviselőknek és munkásoknak egyaránt osztottak zsírt, lisztet, cukrot, pénzfizetés ellenében. A Tanácsköztársaság országos szinten megszervezte 41 Vas és Fémmunkás 1910. december 1. és december 8-i száma. 329