Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tóth Imre: A budapesti híradástechnikai ipar kezdetei : a Telefongyár első évtizedei = Die Anfänge der Budapester funktechnischen Industrie 309-334

feloldására csak akkor indítható áram, ha annak a vágánynak a vágány blokk ját, amelyre a vonatot bocsátani akarjuk, megelőzőleg lezárták. Vagyis szabadot jelző áram mindaddig nem mehet a külső jelzőhöz, amíg a pályán szerelvény áll. 1926-ban a Patz-féle szabadalom szerint a fővárosi villamosvasutak vonalán automatikus váltóállító készülékeket helyeztek üzembe. Ez az elgondolás telefongyári mérnök találmánya volt, ós szabadalma lett. Ennek a berendezésnek az volt a lényege, hogy ha a váltó a szándékolt menetiránynak nem állt megfelelően, akkor a villamoskocsi vezetője a felsővezetéken alkalmazott szán-szerkezet alatt bekapcsolt indítóval, illetve motorárammal ment keresztül. Ha a váltó megfelelő állásban volt, akkor a villamoskocsi kikapcsolt indítóval, illetve motoráram nélkül haladt keresztül a szánszerkezet> alatt. A szánszerkezet helyét sötétben fénylő lámpával jelezték a felső vezeték felett. Az első világháború alatt igen sok vasútbiztosító berendezést szállított a Telefongyár. A hadsereg is sürgette a szállításokat, hogy a hadiszállításokban ne legyen fennakadás. Még hadműveleti területeken is folytak munkák. Az Oroszországtól elfoglalt Kowel állomását a Telefongyár látta el vasútbiztosító berendezéssel. A megszaporodott munka miatt munkaerőhiány lépett fel a Telefongyárban is, hiszen sok szakember katonai szolgálatot teljesített. Az egyéb katonai jellegű munkák miatt is emelni kellett a létszámot, nagy tömegben vontak be nőket a termelésbe, s munkába állítottak 200 orosz hadifoglyot is. A háború alatt a gyár dolgozóinak létszáma túlhaladta a 600-at, a hadifoglyokkal együtt pedig elérte a 800-at.

32 Az első világháború alatt merült fel az a gondolat is, hogy a Telefongyár a vasútbiztosító berendezések mellett térjen rá a vasúti fékek gyártására is. A megvalósulás azonban csak az első nagy világégés után következett be. Vasúti fékeket, a Telefongyár gyártott hazánkban elsőnek. Ez elsősorban Szterényi József érdeme. Mikor a magyar ipar egy új ágazatának meghonosításáról beszélünk, Szterényi is megérdemli, hogy ejtsünk róla néhány szót. Bárói címe ellenére nem volt arisztokrata. Papi családból származott, s közgazdász képesítésének megszerzése után az Iparügyi Minisztériumba kerül, ahol a magyar ipar neves szervezője, Baross Gábor miniszter figyelt fel nem mindennapos tehetségére. Fiatalon országos jellegű feladatok elvégzését bízta rá, s a fiatal ember, aki később maga is miniszter lett, méltónak bizonyult a nagy tanítómester bizalmára. Szterényi szervezte meg Magyarországon az iparitanuló-oktatást, ő lendítette fel a magyar háziipart, a számtalan idegennyelvű könyvévei népszerűsítette hazánkat és a magyar ipari életet az egész világ előtt. Mint a Telefongyár igazgatósági elnöke, a gyár életében is emlékezetessé tette nevét. O szorgalmazta a fékek magyarországi gyártását, s az első kapcsolatokat ő létesítette a német Knorr művekkel. A fék gyártásának átvételéről és a német Knorrwerke szabadalmainak megvásárlásáról Székely Imre vezérigazgató folytatta a németországi tárgyalásokat, 1926-ban. 1927-ben már annyira előrehaladtak a tárgyalások, hogy Székely az igazgatóságtól 400 000 pengő fékberuházás megszavazását kérhette. Meg is szavaztak 160 000 pengőt épületkiegészítésre, 240 000 pengőt pedig új gépek beszerzésére. Amíg Székely és Neuhold külföldön tárgyaltak a Kunze és Knorr művekkel, addig Szterényi a hazai piac útjait egyengette. 1928. március 9-én a MÁV vezérigazgatósági ülése Szterényi javaslatára elfogadta, hogy a jövőben csak hazai gyártású Knorr-rendszerú fékeket fog felszereltetni. Az újonnan készülő kocsikat már mind új rendszerű fékekkel szerelik fel, s a régi kocsik fékjeit is mind kicserélik az első cserét igénylő meghibásodás után. A fekgyártás megindításának 32 A Telefongyári dolgozók visszaemlékezései, lásd 13. jegyzet. 21* 323