Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Tóth Imre: A budapesti híradástechnikai ipar kezdetei : a Telefongyár első évtizedei = Die Anfänge der Budapester funktechnischen Industrie 309-334
érdekében Hans Vielmettert, a Knorr— Werke főmérnökét a Telefongyár igazgatósági 33 tagjául választotta, Szterényi pedig az igazgatóság elnöke lett. Amikor a fék gyártásával kapcsolatos tárgyalások megindultak, a Telefongyár vezetősége természetesen nem számolhatott még azzal, hogy rövidesen az egész kapitalista világot megrázó gazdasági válság fog kirobbanni. Az igazság azonban az, hogy a vasútbiztosító berendezések, és a vasúti fékek gyártása nélkül a Telefongyár nem tudta volna átvészelni a hatalmas krízist. Az egész gyár életében óriási jelentőségű MÁV fékszállítási szerződést, 1930. március 7-én írták alá. A szerződés tíz esztendőre, kizárólagos jogot biztosított a Telefongyárnak, a Knorr-fékek gyártására és szállítására. Magát a szerződést Szterényi kormánykapcsolatai révén intézte el. Nagy jelentőségű lépés volt ez, az egyetemes magyar ipar fejlődése szempontjából is. Azonban Szterényi kormánykapcsolatai révén sem ment az ügy egész simán. A Telefongyár több mint 200 000 pengőt fizetett ki tiszteletdíjak és „propaganda" címén. Erről Székely Imre minden szépítés nélkül beszámolt; az 193l-es igazgatósági ülésen, s elmondta, hogy a pénzeket ő és Neuhold Kornél utalványozták. 34 Az igazgatóság lépésüket tudomásul vette és jóváhagyta, s úgy határoztak, hogy ezt az összeget a következő három év nyereségéből kell egyenletesen levonni. A MÁV azonnal megrendelte 2500 vasúti kocsi fékberendezését. Ezt a tételt a gyár két év alatt legyártotta és leszállította. A munkát a szerződés pillanatában meg lehetett indítani, hiszen a beruházások 1927 óta készen voltak. Ennek a szerződésnek azonban olyan következménye is lett, hogy a német tőke újból behatolt a Telefongyárba. A Telefongyár ugyanis köteles volt átadni a szabadalmi díjak és a gyártási jog fejében az egész alaptőkéjét képező részvényeknek a 10%-át. Ebbe az amerikai főrészvényes a Standard is beleegyezett. A szükséges pengő összeget a Telefongyár készpénz formájában bocsátotta a Knorr— Werke rendelkezésére, s ők a tőzsdén vásárolták fel a 10%-ot kitevő részvénymennyiséget. Ilyen nagy mennyiségű készpénze pedig azért volt ekkor a Telefongyárnak, mert a MÁV-val olyan előnyös szerződést sikerült kötni, hogy azok a fékekért készpénzzel előre fizettek. A MÁV ekkor olyan nagy mennyiségű készpénzt bocsátott a TRT rendelkezésére, hogy a németek kifizetése után még 350 000 pengő készpénz maradt a kasszában, amiből 200 000 pengőt gyárbővítésre, 150 000 pengőt pedig új gépek beszerzésére fordított a vezetőség. Egy év múlva a gazdasági válság hatására a MÁV gyakorlatilag fizetésképtelen lett, a biztosító berendezésekért nem, vagy csak igen késedelmesen tudott fizetni. A gyár tehát ehhez a hatalmas, fékekért járó, összeghez a 24. óra utolsó pillanatában jutott. Ez a körülmény nagyban elősegítette azt, hogy a TRT a válságot viszonylag könnyen vészelte át. 1930-ban befutott még egy 1 250 000 svájci frank értékű jugoszláv megrendelés, vasútbiztosító berendezések és fékek gyártására. A gyárnak két év alatt kellett leszállítani a berendezéseket, ez meg is történt. A vételárnak négy év alatt kellett befolynia. A jugoszláv állam előzetesen 7%-kai kamatozó pénztárjegyekkel fizetett, melyek realizálása négy év alatt ment végbe. * A következőkben vizsgálat alá vesszük a Telefongyár katonai kapcsolatait. Tekintettel arra, hogy a hadigyártmányok között zömében híradástechnikai berendezések szerepelnek, elkerülhetetlen, hogy ne kerüljön szóba a telefónia, és a későbbiekben sorra kerülő rádiótechnika. 33 O. L. Telefongyári iratok, a vasúti fékek gyártására vonatkozó iratcsomó. 34 O. L. Telefongyári iratok, 1931. évi igazgatósági ülési jkv. Igazgatósági iratok. 324
