Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308
között — közülük kisebb-nagyobb jövedelmi adót azonban (s erre a figyelmet már itt fel kell hívni) a csoportnak csak mintegy 70%-a, 171 személy fizet; a többi kizárólag házbérjövedelem után adózik. Anélkül, hogy egyelőre e feltűnő jelenség okait kutatnók, a következőkben eredeti célkitűzésünknek megfelelően az egyes főbb terménykereskedelmi ágazatok jellegzetesebb virilista képviselőit fogjuk bemutatni., Megfelelően Magyarország a Habsburg-birodalmon belüli helyzetének nem találjuk ui. meglepőnek, ha a főváros virilista kereskedői között messze a terményés gabonakereskedők csoportja a legjelentősebb: a város 121 terménykereskedőjének csaknem fele és a virilizmusig eljutott összes kereskedők számának is több mint ötöde: 52 személy tartozik ide. Közülük csaknem harmadrész, 17 fő az 1500 frt-on felüli adókategória tagja, — s ami nem kevéssé jellemző : e foglalkozási csoportnak közvetlenül lefelé, a 200—400 frt között adózók rétegében is erős részesedése van: e kategória 25 adózójával együtt összesen 77 terménykereskedő haladta felül a 200 frt adó mögött álló, nagyjából legalább évi 2000 frt jövedelmet. Mégpedig jellegzetes módon úgy, hogy adójukban a házbéradó jelentősége az összadó csökkenésével együtt csökken: 1000 frt összadón alul már egyre inkább a jövedelemadó válik túlnyomóvá és végül egyeduralkodóvá. Ha a terménykereskedők vezető szerepét a kereskedelmi struktúrában így már nem érezzük is feltűnőnek, feltűnő azonban, hogy az 50-es évek közepétől kezdve e terménykereskedelmi struktúra vonatkozásában jelentős bővülés és ugyanakkor belső súlypont eltolódás következett be. Ennek a jelenségnek, mely a gabona- és általában szemestermény-, állatkereskedelemben pedig a sertéskereskedelem döntő mértékű előtérbenyomulásában áll, okát egyrészt a vasút megjelenésében és a gőzhajózás kiterjedésében, másrészt a feudális viszonyok megszüntetése kapcsán a magyar mezőgazdaság struktúrájának átalakulásában, a növénytermesztés előretörésében, az extenzív állattartás hanyatlásában kell látnunk. A vasutat megelőző korszak kezdetleges szállítási viszonyai mellett ugyanis a nagy tömegű, de aránylag olcsó szemestermény nagyobb távolságra történő szállítása csupán víziúton volt kifizetődő — e vonatkozásban azonban a hazai szemesterménypiac központja már régebben Győrben alakult ki. Győr vízi úton közvetlen kapcsolatban állt egyrészt a Délvidék hatalmas gabonatermő területeivel, másrészt (1855-től vasúti összeköttetéssel is erősítve) Bécs felvevő piacával. Az abszolutizmus idején gyors ütemben kiépülő és a tömeges terményszállítást egyszerre nagy távolságra is aránylag olcsón lehetővé tevő vasutak révén viszont a külföld piacain egyszerre kihasználhatóvá lett a hazai gabonának az a nagy előnye, hogy a nyugat-európai termésnél néhány héttel korábban ért be és így legelsőnek volt piacra dobható. Ugyanakkor a vasutak egyrészt új gabonatermő területeket (elsősorban a Tiszántúlt és a Duna—Tisza közét) nyitottak meg (a vasutak Pesten centralizált vezetése folytán természetesen elsősorban a pesti) kereskedők számára, másrészt a Buda—Trieszt közvetlen vasúti összeköttetés megteremtésével kikapcsolták Bécs és az annak piacát alimentáló győri gabonakereskedelem exportközvetítő szerepót. Az új terménykereskedelmi ágazat és benne a pesti piac jelentősége így gyorsan és rendkívül mértékben megerősödött: a gabonakereskedelem Pest terménykereskedelmének egyszerre vezető ágazatává lépett elő, hatalmas profitot biztosítva az abszolutizmus első szűkpénzű éveiben a tőkehiánnyal küszködő birtokossal szemben az árakat szabályozni képes terménykereskedőnek. E profit csak még jobban megnő, mikor a pest-budai gabonakereskedők jól megérezve, hogy a városon átfutó hatalmas gabonamennyiség lisztté való feldolgozása és ilyetén értékesítése milyen hallatlan haszonnal kecsegtet, a terménykereskedelem 276
