Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308

eddigi hatalmas profilját malomépítésbe invesztálva a városegyesítés éveire a Duna partján Európa legnagyobb és legmodernebb malomiparát teremtik meg.

31 A gabonakereskedelem mellett ugyancsak a vasútépítés révén lendül fel Pest sertéspiaca. Míg a vasútépítések előtt a hazai állatkereskedelem csupán a lábon hajtva is szállítható szarvasmarhára korlátozódott, addig most a vagonok (és a DGT növekvő számú speciális sertésszállító uszálya) sertések ezreit és táplálékuk tonnáit tudják szállítani, anélkül, hogy a szállítás az állatokban kárt okozna. Ezekben az években épülnek ki az alföldi vasútvonalak beérkező pontján Kőbánya hatalmas,- több tízezer állat összegyűjtésére és tartására alkalmas sertésszállásai. Nem csodálható ezek után, hogy az 1873. évi pesti jövedelmi adójegyzéken már meglehetősen differenciálódva, kb. másfél száz, elsősorban gabonával foglalkozó terménykereskedőt és 53 sertéskereskedőt találunk: előbbiek mintegy 18 ezer frt jövedelmi adót fizetnek, ami mintegy évi 100 ezer frt netto jövedelmet jelent — ehhez lenne még hozzászámítható 84 lisztkereskedő 5512 frt adóval, ám az utóbbiak már kifejezetten kicsinyben dolgoznak. A hagyományos terménykereskedelmi ágak : a bor, a gyapjú, a marha, a toll stb. kereskedői továbbra is jelentős szerepet játszanak, itt azonban már érződik, hogy az itt tevékeny virilistáknak sikerült a szakma kiterjedését, új konkurrensek megerősödését megakadályozniuk : az adózók száma e szakmákban nem nagy, de az átlagosnál több esetben igen nagyok az egyéni jövedelmi adók. Ezzel szemben a gabona- és sertéskereskedelem esetén a résztvevők számának az árumennyiség növekedésével együtt járó emelkedése a legjellegzetesebb. Nincs megfelelő terünk rá, hogy az alábbiakban teljes felsorolást adjunk ennek a Budapest kereskedelmét döntően jellemző csoportnak minden tagjáról, vagyonuk összetevőiről — így csupán a csoport jellegét leginkább érzékeltetni képes néhány 1500 frt-cn felül adózó tagjának és esetleges, vagy feltételezett kapcsolataiknak bemutatására vállalkozunk. Ehrenfeld Benő az adójegyzék szerint háztulajdonos és kereskedő; a lakjegyzék terménykereskedőként ismeri. Ám 2808 frt összadója éppúgy csak házbéradóból (Október 6 utca 11.) áll, mint fiainak és az Ehrenfeld Benő és fia nagykereskedő cégben cégtársainak: Ehrenfeld Antalnak 1844, és Ehrenfeld Lipótnak 489 frt-nyi összadója; a budapesti cégjegyzékben ugyanakkor Adolf, Ignác, Miksa, Salamon és Zsigmond van bejegyezve különkülön terménykereskedőkként, ők azonban a virilisták jegyzékén nem szerepelnek. 3535 frt adót, ebből 800 frt jövedelmi adót fizet a Herzfelder H. és fia nagykereskedő cég (2700 frt házbéradója a Zrínyi utca 6. sz. bérháza után számítódik), mely a címtár szakjegyzéke szerint főleg terménykereskedelemmel foglalkozik. A cégjegyzék tanúsága szerint a céget Herzfelder Adolf jegyzi; ő ugyancsak virilista nagykereskedő 591 frt jövedelmi adóval. Mivel a két cég jövedelmét nyugodtan egybeszámolhatjuk, Herzfelder Adolf kezében 10% adókulcs mellett 14 000 frt jövedelem jön be a kereskedésből és (20% átlagú adókulcs alapján) ugyanannyi a házbórekből is : jelentős összeg még akkor is, ha a társascég jövedelméből esetleg további családtagokat is ki kellett elégítenie. Feltehető persze az is, hogy ezek (Herzfelder Zsigmond gabonakereskedő 1304 frt összadóval, amiből 370 frt a jövedelmi; Herzfelder Lajos terménykereskedő mindössze 555, és Herzfélder Izidor terménykereskedő 380 frt jövedelemadóval) már korábban, a cég szétválásakor végkielégítettek. A család kezén ténylegesen létező vagyon kialakulása szempontjából azonban emellett meg kell említeni a nevet HerzfelderrŐl Gyömrőy-re változtató Vilmos háztulajdonost is: Október 6 u. 17. sz. háza után 4091 frt házbéradót fizet. Hoffmann Frigyes neve az adójegyzéken kétszer fordul elő : egyszer mint háztulajdonosé (7886 frt házbéradóval Guszev utca 3. sz. háza után), 31 Sándor i. m. (Nagymalomipar) 361 — 362.1. ; Vörös Károly : Győr és Pest harca a dunai gabonakereskedelemért 1850 — 1881. Arrabona 7. Győr, 1965. 471 — 491. 1. 277