Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308

vár — a kibontakozó eklektika művelői pedig — és nem csak Ybl, hanem a szorgalmas művészi mesteremberek is — elindulnak a vagyonosodás útján. De azt, hogy a városépítés nem csupán építőanyag és építészeti stílus kérdése, és ennek megfelelően nem csupán az e területeken tevékenykedők számára nyitja meg a vagyonosodás útjait, hanem már a tisztán építészetin túlmutató műszaki feladatok megoldását is igényli és honorálja, legjobban Mendl István, 1873-ban 483 frt összadóból 233 frt jövedelemadót fizető bádogosmester karrierje példázza. Mendl régi pesti polgárcsaládból származik: bádogosműhelye, mely a fővárosban elsők között járt a vízvezeték és gázszerelésben, a 70-es évek nagy építkezési konjunktúrájában különösen fellendült: új típusú petróleumlámpákat hozott forgalomba és a régi Könyök utca, Retek utca, Hajós tér a Sugár út kialakítása során lefolytatott rendezésekor az itt épült új házakba ő vezette be az első vízvezetéki csöveket. Az üzemet 1873 után Zellerin Mátyás vette át tőle: 1875-ben a kamarai jelentés szerint 60 munkás 8 esztergapadon dolgozik a gyárban, mely után tulajdonosa 1888-ban már 1506 frt-tal adózik. Mendl számára azonban az üzem átadása nem hanyatlást jelentett : tőkéjének további metamorfózisaként részvényeket vásárol, és nem is kis tételekben: olyan út ez, melyre — mint arra még később külön visszatérünk — nem egyedül lép rá. Elnöke lesz az akkor alakuló Rész vényserfőzdének, és tagja lesz a Magyar Országos Központi Takarékpénztár, az Első Magyar Iparbank és a Schlick Rt. igazgatóságának is : láthatóan mindazon vállalatoknak, melyek a kispolgár részvényjegyzésére vagy legalábbis támogatására számítanak üzletükben. Emellett tevékeny a városi — szűkebben kerületi — közéletben is : egyik alapítója a VI. kerületi kaszinónak és számos jótékony intézménynek vezetőségi tagja. S ha öregebb napjaira mindez megszerzi számára a Vaskorona Rend keresztjét — mint ahogy a Rózsák terén felépített Erzsébetvárosi plébániatemplom körüli buzgólkodása pedig a pápai Nagy Szent Gergely Rend jelvényét bújtatja gomblyukába— : életútja egyrészt jellemző példája annak, hogy a kézműiparból hová vezetnek tovább lehetséges utak, másrészt azonban annak, hogy ezen az úton is már csak korlátozott tér nyílik annak számára, aki nem képes tőkéjével további nagyvonalú spekulációkra. Az iparosmesterből lett, műveltsége hiányait később hallatlan szorgalommal és energiával pótló rentier kitüntetéseinek és kerületi vezérférfiúságának valóságos arányai a nagykereskedők főrendiházi tagságaival és báróságaival összevetve mutatkoznak meg. Mintha Mendl tulajdonképpen így elég szerény, a középpolgárság színvonalán túl nem emelkedő társadalmi útjának elég keresettként is ható hangsúlyozásával a kialakuló tőkés társadalom a polgári forradalmat támogató, attól saját felemelkedésüket is váró kispolgári tömegeknek a polgári demokratikus illúziókba vetett, megrendülni kezdő hitét akarta volna megerősíteni.

30 De nem hallgathatjuk el itt sem, hogy mind az építőipar, mind az annak perifériáira eljutott építőanyagrkereskedelem virilistáinak vagyonalapjában is igen jelentős szerepe van a házbérből eredő jövedelemnek, ós ez alól még olyan nagy vállakozók sem kivételek mint Neuschloss Károly, sem az olyan jól foglalkoztatott építészek, mint Ybl. A háztulajdon jelentőségét az építőipari vagyonszerzésben jól mutatja az olyan, pályájuk végéhez ért mesterek vagyonállagában játszott szerepe, mint Kasselik vagy Kauser. Ugyanakkor persze nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy — mint arra már korábban is rámutattunk — éppen az építészek és építési vállalkozók számára a legkézenfekvőbb és legkönnyebb a spekulációs célú háztulajdonba való tőkebefektetés. 4. A virilisták jegyzékének a háztulajdonosok után legnépesebb csoportja a kereskedőkből áll: 38 kereskedelmi ágazatból 251 kereskedőt találunk a virilisták 30 Mendlre: Oelléri i. m. (Ipartört. vázl.) 578 — 580. 1.; A budapesti társaság Bp. 1886. 464. 1. 18* 275