Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Szekeres József: Ganz Ábrahám életrajza, 1814-1867 = Biographie des Gründers der Ganz Werke Abraham Ganz 211-247

A Mregöntésú herékgyártás megkezdése Ganz nem akart kisvárosi öntőmesterként élni, ezért új utakat keresett. Annak tudatában volt, hogy gyárát és anyagi jövedelmét a meglevő kereslet, gyártmányok mellett már nem tudja tovább fejleszteni. Ezért minden erejét összpontosította azon új árucikk megtalálására, amelynek nagyméretű kereslete — az ország határain túl is meglevő szükséglete — biztosítja üzeme számára a nagybani sorozatgyártás lehetőségét, egyben lehetővé teszi számára a budai városi piac keretei közül a kiemelkedést az osztrák tartományok, sőt KözépEurópa szintjére. Figyelmét a vasútépítésre és a mezőgazdaságra fordította, mert e két területen nyílott nagyobb lehetőség eredmények elérésére. A vasútépítés egész Európában ezekben az években vett nagyobb lendületet, a hatalmas építkezéseken emberek ezrei dolgoztak. A vasúti kocsi- és mczdonygyárak is el voltak halmozva megrendeléssel. A mezőgazdasági ipar ugyancsak fejlődésének kezdetén állott, de erősen függött a természeti és konjunkturális behatásoktól, s ezen a területen egyébként már számos üzem működött kiváló eredménnyel. Ganz a lehetőségek felmérése után zseniálisan látta meg, hogy ha a vasúti közlekedés terén valamilyen új gyártmánnyal jelentkezik, amely biztonságosabbá és olcsóbbá teszi a közlekedést, akkor nemcsak a hazai, hanem az európai piacokra is számíthat. A vasúti közlekedés fejlesztési lehetőségeinek vizsgálata során kereste, melyik az a vasuteknál szükséges öntödei termék, amely az akkori viszonyok között még nem teljesen tökéletes, s amelynek javítását, gyártását sikerrel kísérelheti meg. Figyelme, csakúgy mint egy évtizeddel korábban, a vasúti kocsi kerekek felé fordult. Európában ezekben az években a vasúti kocsik kerekei kovácsolt vasból — acélból — küllős megoldással készültek, de gyakori volt még a fakerekekre ráhúzott vasabroncsos kivitelű kerék is. A bonyolult eljárással készült kerekek ára igen magas volt, ugyanakkor tartósságuk, ellenállóképességük és rugalmasságuk sok kívánnivalót hagyott maga után. Ganz nyugat-európai tapasztalatai után úgy vélte, hogy e drága és nem bevált kereket, különösen fékberendezéssel el nem látott tehervagonoknál, mozdonyok nem hajtott kerekeinél helyettesíteni lehetne kéregöntési eljárással készült öntöttvas kerekekkel. A kéregöntést 1812-ben az angol John Burn fedezte fel és egész Európában ismerték. Lényege abban állott, hogy az öntőformának azon részeit, ahol az öntvény keményebbnek kívánt részei helyezkedtek el, vasból készítették. így az öntés alkalmából e részeken az öntvény sokkal hamarabb hűlt le mint a forma más, homokból képzett részein, s az öntvény felülete kemény kérget kapott. Ezt az eljárást Ganz is jól ismerte, a hengermalmi öntödében is alkalmazta, különösen malomhengerek készítésénél. A nyugat-európai országokban nem gondoltak arra, hogy ezt az eljárást lehetne alkalmazni vasúti kocsi kerekek készítésére, pedig Amerikában már az 1830-as években gyártottak ezzel az eljárással vasúti kerekeket. Magyarországon az első híradás öntöttvasból készült vasúti kerekekről a Hetilapban található, amikor is beszámolva az 1845. évi ipari kiállításról megemlítik, hogy Ganz a Középponti Vasút részére készített gőzkocsi kereket állított ki. Egy későbbi híradás szerint a Pest—Szolnok vonalon közlekedő, Németországban készített vasúti tehervagonék amerikai kerekekkel voltak felszerelve. A Ganz-féle első vasúti kerekek sorsáról egy 22 évvel későbbi tájékoztatásban olvashatunk ismét: a Fővárosi Lapok az 1867. évi párizsi kiállításról tudósítva említi, hogy Ganz egy már 20 éve szolgálatban álló kereket mutatott be, amelyen a legkisebb repedés, törés sem volt látható.

45 45 A Hetilap tudósítása nyomán Kenéz Béla is közli „Ipari Öntudatunk ébresztői és munkáiéi" (Bp. 1943. 223. 1.) c. művében, hogy Ganz 1846-ban a Magyar Középponti Vasút részére öntöttvas kerekeket szállított. A párisi kiállításon bemutatott kerékről: Fővárosi 229