Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tardy Lajos: Orosz utazók Budán és Pesten = Russische Reisende in Buda und Pest 187-210

a hegy lejtőjét díszítő kertek mintha a víz színén lebegnének. Maga Buda város — eltekintve a vártól és erősségtől — zöldellő magaslaton fekszik; a partot körülbelül 12—15 verszt hosszúságban kicsi, de igen tiszta házak szegélyezik. A tölgyekkel borított két sziget teljes lombdíszben pompázik. A túlsó parton hatalmas épületek új ízlésben; a híd alatt és felett súlyosan megrakott bárkák, árbocaikon különböző színű zászlókkal. Néhány bárka lefelé úszik a Duna sodra irányában, mások ár ellen ösztökélik lovaikat. Végre ide is elérkeztem, kedves olvasóm, a hídon haladó hintók forgatagába; a néptömeg szüntelenül áramlik előre-hátra és ennek a színpompás képnek csak halvány vázlatát tudom nyújtani. Miután keresztülhaladtunk néhány szép utcán, megálltunk a téren, a fogadó előtt, melynek cégére a paradicsomot ábrázolja. Ebben a paradicsomban azonban, melynek második emeletén két szobát nyitottak részünkre és a teát csodálatosan szép porcelán készletben szolgálták fel, minden lépés forintba került. Az este csodálatos volt. Átöltöztünk, majd sétálni mentünk a Duna-partra. Nők, ragyogó fehér ruhában — és száz és száznyi pipából vastagon szállongó füst, mely valóságos felhőben egyesül. A kíváncsi tömeg minduntalan a nyomunkban lépdelt, amit megelégeltünk és a ránk szegezett kíváncsi pillantások elől a híd mellett levő kávéházba menekültünk. • Itt akkora volt a forgalom, hogy alig tudtunk keresztülhaladni a nagyon jó ízléssel bebútorozott első két termen. Csokoládét rendeltünk. Jobb kávéházat el sem lehet képzelni. Három biliárdszobán és egy éttermen kívül még tíznél is több, tisztán, ízlésesen és gazdagon kifestett helyiség. Itt is, akárcsak Itáliában, a fiatalság mondhatni a kávéházakban és fogadókban tölti életét. Az esti séta után pihen és vacsorázik a jó közönség; reggel a grófok és bárók, nyakukban fehér kendővel, alacsonyrendű kurtizánok és szép parasztlányok társaságában nyugodtan, minden sietség nélkül ülnek a fodrásznál. Fogorvosok, borbélyok, cipőtisztító fiúk, a legkülönbözőbb sarlatánok és szélhámosok hajlongva ajánlják szolgálataikat. Amikor az esti sétálók tömege szétoszlott, ismét kimentünk a Duna-partra. Átgyalogoltunk a hídon, aztán minden feltett cél nélkül bolyongtunk az utcákon. Pesten, az éjszaka homályában csalóka szirének veszedelmes hálózatot alkotnak ; itt is, mint általában minden nagyvárosban, jól értik, mint kell kihasználni az emberek hajlamát és vágyakozását. Karcsú termetük, zefírkönnyű öltözetük, lágy hívószavuk észrevétlenül a tartózkodás utolsó szikráját is eltünteti, de teljesen kiüríti egyúttal a pénztárcát is. Április 20-án bérelt fogatban a báró és én Budára hajtattunk parancsnokunk meghagyásából Alvinczi táborszernagyhoz.

20 Mindketten ebédre voltunk hivatalosak őnagymóltóságához. Még maradt két óránk, ezt az erőd, a palota és a városrósz megtekintésére fordítottuk. Buda, melyet a németek Ofen-nek mondanak, a Duna jobb partján fekszik s a bal parton elterülő Pesttel együtt igen kiterjedt várost alkot. Csak a Duna választja el őket egymástól, de külön városokat alkotnak, melyek lakosainak száma eléri az ötvenezret. Átkelve Pestről a hídon, jobb kéz felé széles, kitűnően kiképzett út nyílik, melyből lépcsők vezetnek fel a mindkét város felett uralkodó várba. A várat kőfal veszi körül — de hiányoznak az ágyuk, legalábbis ón nem láttam ilyet. A vár közepén csodálatosan szép tér, gazdag uraságok palotáival. Az elővárosok a vártól mintegy 10—12 versztnyire terjeszkednek ki, a Duna partjain épültek, egy-két sor utcából állanak. Ezek a parttal párhuzamosan futnak ós csak egy-egy kevéssé tiszta tér szakítja meg egyhangúságukat, A külvárosokban a házak földszintesek, homlokzatuk 7—9 ablakos, gondozott gyümölcsös, 20 Alvinczi József br. (1735 —1810) táborszernagy, Magyarország főhadikormányzója. 13 Tanulmányok Budapest múltjából 193