Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tardy Lajos: Orosz utazók Budán és Pesten = Russische Reisende in Buda und Pest 187-210

konyhakert vagy virágoskert övezi ezeket. Budán a nemesség és a hivatalnokok laknak. A táborszernagy és a várparancsnok házai a legirigylésreméltóbbak a Várban. Mind a királyi palota, mind pedig a laktanyák kitűnnek roppant lenyűgöző méreteikkel és egyúttal nagyszerű architektúrájukkal. A királyi palota ez idő szerint lakatlan ; a palatínus főherceg hitvese halála óta még csak rövid időre sem keresi fel a palotát. A kapuban nem áll őrszem; a folyosón bukkantunk a kapusra, aki midőn megtudta, hogy oroszok vagyunk, nyomban hozzánk vezette az orosz papot, aki Alekszandra Pavlovna sírja mellett teljesít szolgálatot. Alekszandra Pavlovna — mágikus név az őt annyira tisztelő magyarok előtt. Még a németek sem mernek rosszat beszélni róla a hazafiak előtt — de erről majd később. Egyenesen őfensége lakosztályába vezettek be bennünket. A tükrök, bútorok, porcelánok, csillárok és a termek egyéb díszei, melyeket a nagyhercegnő Szentpétervárról hozott magával, sok millió rubel értéket képviselnek. Minden ugyanazon a helyen áll, mint a Megboldogult életében; a bánatos hitves csak egy kis miniatúrképet vitt el saját magának. A szentpétervári gyár által készített bútorok — különösen a kristályból remekbe készített ágy, asztalok és oszlopok érdemesek a megcsodálásra; de annak a hiánya, ki életében bálványa volt a magyar nemzetnek, kinek szépsége és erényei az angyalokéhoz voltak hasonlatosak, beárnyékolja mindezt az uralkodói pompát. A felnyitott pianofortén még ott az orosz ária kottája; a főherceg saját kezével írta oda a szöveget, melyet hitvese életében utoljára énekelt: ,,Ah! Szkucsno mnye na csuzsoj sztorone". (Óh, éltem szomorú idegenben.) A dal eme egyszerű szavai talán valóságban is kifejezték a Boldogultnak érzéseit és bennem szomorú érzéseket keltettek fel ; sóhajtottam, szemem könnybelábadt, mikor a hálóterembe lépő Nikoláj atya szemeit égnek emelve kezével erre az ágyra mutatva, melyben az Angyalhoz hasonló kiszenvedett, amelyen Magyarország reménysége, fénylő világossága mindörökre kihunyt. Az ágyfőnél arckép; előtte imakönyv, felfedve a következő helyen: „íme, elbocsátod békével a Te szolgádat." A zsámolyon az ágyfő mellett zsebkendő és jegygyűrű. A palota ablakából kipillantva Buda terül el; Pest a másik oldalon egészen világosan látható. A pavilonokkal díszített Margitsziget a folyam legszebb ékessége és a közönség kedvelt sétálóhelye volt; de minthogy a szigetet a város a boldogult királynénak (így nevezi mindenki!) ajándékozta, halála óta nem szabad a szigetre lépni és átengedni magát a minden magyarra oly szép és egyben oly szomorú emlékezés örömeinek. A főherceg lakosztálya teljesen különálló ; a palota többi termeit pedig nem óhajtottuk megtekinteni. Az alsó emelet egyik traktusában őrzik a királyi felségjelvényeket; ezeket sajnos nem sikerült megtekintenünk. Két magasállású tisztségviselő őrizete alatt állnak és külföldieknek csak legritkább esetben mutatják meg. Nikoláj atya ki akarta elégíteni kíváncsiságomat és részletes leírást nyújtott át nekem róluk. Egyébként 1784-ben József császár megparancsolta, hogy a koronát szállítsák Pestről Bécsbe, de az e miatt keletkezett nemzeti forrongás miatt nem sokkal ezután diadalmenetben hozták vissza Magyarországra a koronát. A főváros és valamennyi elővárosa teljes illuminációval várta a hazatérő koronát, általános öröm közepette. Ezt a koronát Kr. u. 1000-ben küldte II. Sylvester pápa Istvánnak, az első magyar királynak és a görög császári korona mintájára készült. Tiszta aranyból való, súlya 9 márka és 3 uncia, 53 zafír díszíti, valamint 50 rubin, egy nagy drágakő és 330 gyöngy. Ezeken a drágaköveken kívül a koronát még az apostolok képmásai díszítik, valamint a patriarcháké. E koronával együtt a pápa még egy ezüstkeresztet is ajándékozott a királynak, melyet később felvettek Magyarország címerébe is és a királyokat ezután apostoli felségeknek nevezték. Ezt a címet Mária Terézia királynő országlása óta 194