Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tardy Lajos: Orosz utazók Budán és Pesten = Russische Reisende in Buda und Pest 187-210

ják meg korábbi alkotmányukat. Válságos idők jártak akkoriban s József engedni kényszerült. Ide vártuk Dolgorukov hercegéket Bécsből. Családja valamennyi hölgytagjával együtt vízi úton akart ideérkezni. íme újabb bizonyíték arra, hogy ez semmi veszélyt nem rejt magában. De egyelőre még nem érkezett ide. Innen már szárazföldön folytatjuk utunkat, hogy jól szemügyre vegyük a magyarok áldott földjét s kedvünkre gyönyörködjünk abban. A mezőket és a hegyoldalakat leginkább szőlők és kukoricatáblák borítják; minden fajta gyümölcs a legbőségesebb választékban, de miattam nem kell nyugtalankodni; igen mértékletes vagyok fogyasztásukban — és ha nem volnék az, úgy Andrej Szergejevics

18 lépne közbe." Néhány rokon és jó barát üdvözlése után rátér a budai források méltatására; ,,Fürdöttem az itteni gyógyforrások vizében is; oly forrók, hogy a legenyhébbet is alig lehet elviselni. De ez pótolja az orosz izzasztófürdőt. Csaknem egész Buda tele van ilyen forrásokkal, melyekért távolról is idesereglenek. Nemrégen újabb fürdő nyílt meg, mely nem is egy, hanem több betegségre hoz gyógyulást! Bár bevezethetném e hőforrások vizét a moszkvai fürdőbe; bizonyára megszüntetné az ön oldalfájdalmait." Bronyevszkij Vladimir Bogdanovics

19 (1784—1836) hat évvel Turgenyev után, 1810-ben járt fővárosunkban. Publikációját méltán nevezhetjük a szó műfaji értelmében is útleírásnak. Bronyevszkij a Földközi-tengeren vívott ütközetek után, 3601 orosz tengerész és 680 tiszt társaságában vonult keresztül hazánkon és ennek során engedélyt kapott arra, hogy néhány hétig Budán és Pesten időzzön és gyógykezeltesse a háborúban szerzett sebeit. A későbbi írónak, Puskin baráti köre majdani tagjának egyik első irodalmi próbálkozását jelenti ez a könyv alakban napvilágot látott munka, mégis a magyar fővárosról nyújtott leírása sokkal mélyrehatóbb Townson híres munkájának pesti lapjainál és a korabeli nyugati útleíróknál alaposabban, gondosabban elemzi a társadalmi problémákat, a felszín mögött meghúzódó nemzeti, gazdasági és egyéb kérdéseket. „Tétényben csak éppen lovakat váltottunk és máris indultunk tovább. Türelmetlenül tekintgettem előre, mielőbb meg akartam pillantani a várost. ,,Mi ez?" — kérdeztem a kocsist, rámutatva a jobboldalt tekergő csillogó szalagra. ,,Ez, uram, a Duna!" — felelte a kocsis. A Duna! — kiáltott fel velem egyszerre barátom, helyéről felemelkedve. Megparancsoltam a kocsisnak, hogy gyorsabban hajtson s a folyam partján álljon meg egy pillanatra. Alighogy beérkeztünk a külvárosba, kitárult a felséges Duna, teljes nagyságában, rajta bárkákkal. Fürgén, hol jobbra, hol balra forgolódtunk, csodálkozva szemléltük sárga hullámait, melyek szelíden hömpölyögnek a síkságon keresztül. — íme Buda! — szólt a kocsis és fejével a hegy felé intett. A házak fehér falai szinte odatapadtak a hegyoldalhoz, a Duna mindkét partját, ahol a város terül el, könnyű, kékes köd lepte be. Az út ismét elkanyarodik, mind keskenyebbé válik, bal felől meredek sziklafal zárja el a napfényt. Megérkeztünk Magyarország fővárosába, melynek külvárosa ugyancsak falusias benyomást kelt szűk, piszkos utcáival. A cseppet sem tiszta zsidóutcát egyik oldalon alacsony, szegényes házak, másik oldalon hegybevájt üregek szegélyezik. A zsidóutca egészen a hídig húzódik és mintegy öt verszt hosszú. A bárónak az a véleménye, hogy a Néva nem keskenyebb a Dunánál; szerintem a Duna jó egynegyedével szélesebb amannál. A hídról csodálatos látvány tárul elénk : a Dunauwörthtől Kiliáig hömpölygő Duna, annyi véres csatának szemtanúja, annyi ezernyi szerencsétlen harcos temetője kanyarog a széles partok között. A jobb partot meredek hegy koszorúzza, tele nagy épületekkel, erődítményekkel ; 18 ti. útitársa, A. Sz. Kajszarov. 19 Vö. Bronyevszkij Vladimir: Utazás Magyarországon. Bp., 1948. 192