Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tardy Lajos: Orosz utazók Budán és Pesten = Russische Reisende in Buda und Pest 187-210

átköltöztünk Budára, mivel ismerőseim nagyrésze itt él. Jóformán egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy ne hívnának egy magyar mágnáshoz vendégségbe. Itt még frissen él az emlékezetben a magyarok és szerbek által istenített Alekszandra Pavlovna és az oroszok nagy tiszteletnek örvendenek. Ezen a héten először Batthyányi grófnál

9 ebédeltünk, aki a mi kedvünkért meghívott néhány itteni tudóst is és valódi magyar módon látott bennünket vendégül. A tokaji bor — még hozzá a lehető legtisztább — itt egyáltalán nem megy ritkaságszámba, csak nem mindenki számára. A többi híres magyar bort itt — legnagyobb csodálkozásunkra — gyengébb minőségűnek találtuk, mint aminőknek azokat hazájukon kívül megismertük; ennek oka abban rejlik, hogy a jófajtát kiszállítják az országból és csak maga a szőlőtulajdonos hagy meg bizonyos mennyiséget saját asztala számára. Ugyanerre a napra meghívást kaptunk Esterházy herceghez,

10 a magyar Seremety évhez,

11 akinek magyar nemzeti díszruhája néhány millió forintot ér. A közelmúltban csupán a csizmájára százezer forint értékű gyöngyöt rakatott. De én nem irigylem a gazdagságát, minthogy az nem őt illeti, hanem házának mindenkori legidősebb tagját és ő a vagyont sem eladni, sem elzálogosítani nem tudja. Nem vendégeskedhettünk nála, mivel már meghívásunk volt Batthyányi grófhoz, akihez ajánlólevelünk volt és Esterházy val nem is kerültünk össze. Másnap Podmaniczky főispánnál

12 ebédeltünk. O is rendkívül szívélyesen fogadott bennünket; ő is Göttingában tanult s az emlékeket idéztük fel. De mindenkinél jobban le voltunk kötelezve Kovachichnak,

13 a híres magyar tudósnak, aki mindenhová elvezetett bennünket s megmutatott minden nevezetességet mind az itteni könyvtárakban, mind pedig az egész városban. Vele még Bécsben ismerkedtem meg és ő meghívott bennünket, hogy szálljunk meg nála; de nem akartunk kényelmetlenséget okozni neki. Végül bemutattak a nádor főudvarmesterének, Szapáry grófnak,

14 aki másnap jelentést tett rólam a főhercegnek, akinek be is mutattak. Még Istenben boldogult hitvese, Alekszandra Pavlovna csepegtette bele az oroszok iránti szeretetet. — Attól tartottam, hogy elfogódottá válok előtte, de nem így történt. Atyám — gondolom — már látta őt Moszkvában; valamennyi főherceg vonásai teljesen megegyeznek és Károly főherceg,

15 a hadsereg kedvence is a megszólalásig hasonlít reá. Kérdezősködött nálam úticélom felől — azt válaszoltam, hogy meg szeretnék ismerkedni a velünk rokon népekkel és látni szeretném azokat az országokat, amelyeket a külföldiek a többieknél kevésbé ismernek, holott azoknál nem kevésbé érdekesek. — Igen, mondta a főherceg, itt meg fog ismerkedni az oroszokkal, más néven rusznyákokkal, akik néhány száz évvel ezelőtt költöztek ide Oroszországból. A beszélgetés ezzel véget ért és én eltávoztam; de afőudvarmestertől meghívást kaptam a ma esti bálra, melyen — mit mondják — 1200 ember fog megjelenni. A meghívottak nagy száma onnan adódik, hogy a tábor a város szélein állomásozik és abból is, hogy rengeteg kíváncsi nézőjük sereglett 9 Valószínűleg gr. Batthyány Alajos (1750 — 1818), több szabadelvű röpirat szerzője, harcos szabadkőműves. 10 Esterházy Miklós hg. (1765 — 1833), katona, diplomata és művészetpártoló ; szertelen költekezése következtében gyakran jutott súlyos pénzzavarba. 11 Seremetyev Pjotr Boriszovics gr. (1713—1788), főkamarás. Tékozlásával, szélsőséges művészetpártolásával tette ismertté nevét. 12 Br. Podmaniczky József (1756 — 1823) helytartótanácsos, Bács megye főispánja. Jelentőségére, göttingai kapcsolataira ld. H. Balázs Eva: A magyar jozefinisták külföldi kapcsolataihoz. Századok, 1963., 6. sz., 1187 — 1204. 1. 13 Kovachich Márton György (1743 — 1821), történetíró, korábban a pesti egyetemi könyvtár őre. 14 gr. Szapáry János (1757 — 1815 körül), előbb fiúméi kormányzó, majd Sándor Lipót, ill. József nádor főudvarmestere, jelentős nemzetgazdasági munka szerzője. 15 Károly Lajos János osztrák főherceg, császári tábornagy (1771 — 1847), kezdetben sikeresen harcolt a franciák ellen. 190