Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tardy Lajos: Orosz utazók Budán és Pesten = Russische Reisende in Buda und Pest 187-210

össze. Most be kell fejeznem soraimat, hogy kollégiumi ülnöki díszembe öltözhessem és a bálba siessek. Holnap megírom, kit s mit láttam. Tegnap a bálon láthattam a magyar nemzet színe-virágát. Egymagában nemzeti díszöltözetük is nagyszerű, minden arannyal-ezüsttel kihímezve, főleg a mágnásoké, akik a nemesség legtekintélyesebb részét teszik ki. Megnyerte tetszésemet méltóságteljes fellépésük és az, hogy mind a mai napig megőrizték nemzeti jellegüket — legalábbis ami az öltözetet illeti — és kelletlenül tekintenek arra, aki nem a szűk magyar nadrágot viseli. Sarkantyúban ropják a táncot. Itt még most sem kezdődik bál menüett nélkül. A szépnem itt aztán valóságosan rászolgál erre az elnevezésre. Bécs után, mely méltán dicsekszik szépasszonyaival, úgy gondolom, sehol sem ilyen magas a gyönyörű nők aránya, mint itt. Ez az első bál, amelyet a főherceg Alekszandra Pavlovna halála óta rendezett, éspedig fivérei érkezésének tiszteletére. Mind a négy fivérét láthattam. Korábban gyakran nyújtott a városnak szórakoztató mulatságokat és a közönségnek már csak ezért is volt oka fájlalni a „magyar királyné" — ahogy ők nevezték — elhunytát, A nádor odalépett hozzám és Moszkváról beszélgetett velem. A seregszemle megtekintésére érkezett angolok és svédek is jelen voltak. Magyarországon igen kellemes dolog utazni, mivel nincsenek olyan kormányzati rendszabályok, mint Németországban. Senki sem vizsgálja az ember málháját, ha megérkezik a városba, sőt még Pesten, a jövendőbeli magyar Londonban,

16 melynek lakossága óráról órára minden rendű és rangú emberrel szaporodik, sem jött hozzánk senki, hogy bőröndjeink tartalmát megszemlélje. Nem is hiába nevezik hazájukat a magyarok a szabadság honának és mondják, hogy Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita. Ez az ő kedvenc szavajárásuk, de én úgy gondolom, hogy ugyanezt mindenki elmondhatja hazájáról és az, aki a Vezúv lábánál lakik s percről percre tarthat attól, hogy a láva elnyeli, sem cserélné fel kunyhóját Magyarországgal, bármilyen legyen is az; ugyanígy az én számomra is Extra Russiam, sőt Extra Moscoviam non est vita! És úgy vélem, hogy ki kinek az a joga, hogy ezt saját hazájára alkalmazza — kedvező az egész emberiség számára. Mert ha nem így volna, mindenki oda tódulna, ahol szőlőfürtök érlelődnek és senkinek sem volna kedve ahhoz, hogy jégfödte, csúszós földön kizárólag hallal táplálkozzék. Nemrég jött meg Bécsből annak a híre, hogy a király országgyűlést hirdet, melyet itt, Budán fognak megtartani, de nem a rákosi mezőkön,

17 ahol valaha a magyar országgyűlések — melyeken minden nemesembernek meg kellett jelennie — lezajlottak; ez a hely nyilván felidézné bennük az egykori aranyidők emlékét és itt nem volna olyan könnyű meghajlítani akaratukat, mint a királyi dísztermekben. Itt a köznép — a muzsikok — egyáltalán nem számít a nemzet tagjának; kizárólag a papság, a főurak és a nemesség alkotja a nemzetet. Ez utóbbi három osztály tagjai egyáltalán nem fizetnek semminő adót és a nemesi privilégiumok egyenesen odáig terjednek, hogy ha valamely mágnás megöl egy parasztot, senki sem veszi a bátorságot, hogy letartóztassa és szabadságát még csak korlátozni sem lehet mindaddig, amíg el nem ítélik. Erre azonban jóformán sohasem kerül sor, mivel rend szerint az erősek és vagyonosak joga győzedelmeskedik. Amikor II. József némileg módosítani akarta alkotmányukat és az osztálykülönbségeket bizonyos mértékig enyhíteni, a magyarok lázongani kezdtek és nem akartak semmivel sem hozzájárulni a török elleni háborúhoz, ha nem hagy16 Sok hazánkban járt külföldi felismerte ez idő tájt a magyar főváros nagy jövőjét, így pl. Hofmansegg gr. Budát és Pestet Drezdához hasonlítja és azt jósolta, hogy „Pestből Berlin lesz" 17 a rákosi mezők Budára helyezése — nyilvánvaló elírás. 191