Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Bácskai Vera: Pénz- és áruhitel Pesten a XVIII. század második felében = Geld- und Warenkredit in Pest in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts 161-185

Év Hitelező neve és foglalkozása A hitel összege Adós neve és foglalkozása 1781 Pirgell kapitány, mint bazini 8000 Ft Gusztinyi András és Sándor Lahner Anna gondnoka Mihály 1777 özv. Péterffy bárónő, szül. Nesszer Karolina 7500 Ft Majtényi Károly nemes 1786 von Heusselné, szül. 7000 Ft Manoli Konstantin görög Paschgall Eleonóra kereskedő 1777 Keglevich Krisztina 6000 Ft Irányossy Antal ispán 1775 báró Scenus, katonatiszt 6000 Ft Vaszili György görög kereskedő 1781 toplicai Rakicsevics Miklós 6000 Ft Sztankovies Miklós görög kapitány kereskedő 1787 toplicai Ilakicsevics Miklós 3000 Ft Monasterly István görög kapitány kereskedő 1787 Schlecht Magda 6000 Ft Kemnitzer János tímármester (a hitelező sógora) 1772 Edelspacher Zsuzsanna nemes 6000 Ft Irányossy Antal ispán 1789 Schmidt Ferenc 6000 Ft Dieri Lénárd fogadós 1786 özv. Pettenhoffer Barbara 6000 Ft Maixner Mátyás kereskedő 1778 Schweiger Ferenc dugnasszai lakos 6000 Ft Hacher Antal ácsmester 1771 Schweiger Ferenc dugnasszai lakos 5000 Ft Lauterer György sörfőző 1779 Nádasdy Erzsébet nemes 5000 Ft Sztankovies Miklós görög kereskedő 1771 Kiriáky László 5000 Ft Athanászi György görög kereskedő 1775 báró Laffert Ignác 5000 Ft Irányossy Antal ispán 1773 Ferberth Ferenc 5000 Ft Galli-Gotthardi kereskedő cég A legnagyobb hiteleket folyósítóknak tehát több mint a fele (55%) a feudális osztály tagjai közül került ki. Az adósok között valamivel magasabb volt a polgárok aránya 64% —, ami azt bizonyítja, hogy a polgárok is hozzájutottak és igényeltek is nagyobb összegű kölcsönöket. Ez elsősorban a kereskedőkre, főleg a görög kereskedőkre vonatkozik, az iparosok inkább a kisebb, 5000 forintot meg nem haladó hitelügyletek sorában szerepelnek. Mindez ismét azt bizonyítja, hogy nem elsősorban a tőkehiány gátolta az iparfejlődést. A tőkével rendelkezők — polgárok és nemesek egyaránt — nem kívánták pénzüket ipari vállalkozásokba fektetni, biztosabbnak, gyümölcsözőbbnek tekintették az ingatlanvásárlást, vagy a kereskedőknek nyújtott nagyobb hitelt. Erre egyébként Lehner Tóbiás példája is jellemző. E vállalkozó szellemű polgár, aki a város igazgatásában is több évtizeden át jelentős szerepet játszott, s néhány évig a polgármesteri tisztet is betöltötte, a legváltozatosabb módszerekkel igyekezett tőkéjét gyarapítani. Már 1760-ban pusztákat bérelt, 1769 és 1785 között pedig 6 ízben vette 174