Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Bácskai Vera: Pénz- és áruhitel Pesten a XVIII. század második felében = Geld- und Warenkredit in Pest in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts 161-185
Peck Vince dohánykészítő (választott polgár) 5 hitelügylet során 13 000 Ft Scopek Gáspár, a kir. tábla járulója,(választott polgár) 16 hitelügylet során 12 300 Ft Bell Éva (Bell János paszományos özvegye) 9 hitelügylet során 11 950 Ft Erny Mihály szűcsmester, külső tanácsos/majd szószóló 14 hitelügylet során 11 150 Ft Vollenhoffer Mátyás ceglédi ispán 10 hitelügylet során 10 220 Ft A polgárság zöme ugyan óvatosan, apróbb tételekben helyezte ki tőkéjét, vagy egyszerűen egy-egy esetben segítette ki kölcsönnel bajba jutott társait, de akadtak közöttük szép számmal olyanok is, akik kis tételekben nagy összeget folyósítottak, nyilván jó hasznot remélve tőkéjük ilyen kamatoztatásától. A 13 legnagyobb hitelezőnek csaknem 85%-a polgári származású és foglalkozású, s ezeknek több mint a fele iparos. Legnagyobb részük a város vezető polgárainak körébe tartozott, tisztségviselők vagy a választott polgárság tagjai voltak. Természetszerűen felmerül a kérdés, hogy honnan eredt a tőkéjük, s hogy milyen szerepet játszott a tőkekihelyezés vagyonuk gyarapításában ? A pesti hiteléletben vezető szerepet játszó Papics János 7 szerény anyagi helyzetben levő családból származott; jogi tanulmányai elvégzéséhez 1737-ben a városi tanácstól kért és kapott támogatást. 1742 és 1766 között mint a város ügyésze évi 150, majd 200 forint, 1777 és 1783 között mint bíró illetve polgármester évi 600 forint fizetést húzott. E jövedelemből aligha gazdagodhatott meg. Anyagi helyzetét inkább feleségének, Scopek Ferenc városi főjegyző és tanácsnok lányának örökrésze, valamint ügyvédi tevékenységéből eredő jövedelme lendíthette fel. Hatalmas és előkelő nemeseket, papokat sorolhatott kliensei közé, de vagyona gyarapításának forrásaira más bizonyítékaink is vannak. Pénzszerzési módszereiről egyet-mást elárulnak az 1767-ben, illetve 1783—84-ben lefolytatott vizsgálat adatai: Az 1767-ben ellene felhozott vád egyik pontja szerint ügyvédi tevékenysége során visszaélt hivatali hatalmával: betekintett az ellenfél irataiba, sőt azokban bizonyos „kiigazításokat is eszközölt". Sokkal kisebb buzgalmat tanúsított a szegények pereinek vitelében, egyidőben ugyanis a szegények ügy védői tisztét is betöltötte. Ezek pereit többnyire elvesztette. Valószínűleg a megvesztegetéstől sem riadt vissza. Egyik polgártársa ugyanis azt vallotta, hogy Papics felajánlotta neki, hogy némi pénz ellenében besegíti őt a tanácsba. Vagyonszerzésének üteméről és módszereiről tanúskodik az is, hogy gyors egymásutánban hat házat vásárolt, nyilván spekulációs céllal, mert csak rövid ideig voltak birtokában; ez idő alatt sem fizetett utánuk adót, annak az egynek kivételével, melyben maga is lakott. Papics a helytartótanácshoz és az udvarhoz intézett beadványaiban tagadta a vádak nagy részét, s sikerült is tisztára mosnia magát, mert az első vizsgálat után újból tanácstaggá, sőt később 1777-ben bíróvá választották. Közéleti pályafutása II. József uralkodása idején, a 80-as években szakadt meg. Igazak voltak-e az ellene felhozott vádak, vagy csupán ellenfeleinek és irigyeinek koholmányai voltak-e, nehéz lenne eldönteni. De az a körülmény, hogy elég szerény jövedelemforrásaival városának legnagyobb polgári hitelezője lett, alátámasztani látszik a vád igazát. Akár becsületes úton — tisztviselői, illetve ügyvédi pályájának szorgos munkájával, akár hivatali visszaélésekkel, spekulációkkal szerezte is vagyonát, egy bizonyos: e tőke nem ipari vagy kereskedelmi 7 Papics életéről és tevékenységéről ld. Kovács L.: Pest szabad királyi város vezető (bírái és alpolgármesterei) 1687-1790. TBM. X. (1943). 54—118. 1. O. L. Helytartótanács levéltár. Mise. F. 88. Nr. 648. — FL. PL. Intimata (a továbbiakban Int.) a. a. 6404. — Fizetésére vonatkozóan ld. Schmall L. Adalékok Budapest székesfőváros történetéhez. 1.1899. 108. 1.