Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159

általános jellemzője mind a tizenegy helységnek az, hogy Buda, ill. Pest közelsége erősen érezteti hatását bennük. Láttuk, hogy mindenütt előnyként emlegették a lakosok a budai és a pesti piacot, amelyen terményeiket pénzzé tehetik s a pesti oldalon fekvő helységekben fontos kereseti forrásként jelölték meg a Szegedről, ill. Szolnokról a pesti sóházba történő sófuvarczást is. A közeli város vonzása legjobban Óbudánál mutatkozott meg: Óbuda — mint láttuk — egyenesen Budával való egyesítését kérte már ebben az időben. Az úrbérszabályozásnak az egyes helységek helyzetére való hatását vizsgálva, főként a robot és a cenzus növekedését, ill. csökkenését kell tekintetbe vennünk. Megnehezíti azonban az értékelést az, hogy sok helyütt nem vethető össze az úrbérszabályozás előtti és az urbárium általelőírt robot, mert az úrbérrendezés előtti robotkötelezettségre nincsenek számszerű adataink. Mégis megfigyelhetünk azonban bizonyos általános jellegzetességeket a leglényegesebb jobbágyi terhek alakulásában. A robot mennyisége a helységek javarészében megnőtt; a cenzus viszont mindenütt kisebb és egységes lett (korábban ugyanis cenzus címén a jobbágyok különböző rétegei — köztük a hazátlan zsellérek is — különböző összeget fizettek) s megszűntek mindenütt a tiltott pontokban felsorolt illetékek. Minthogy így a robotteher növekedését többé-kevésbé ellensúlyozta a cenzus csökkenése és az illetékek megszűnése, az úrbérszabályozás általában nem idézett elő lényeges változást az egyes helységek Összes terheit tekintve. De — s ez igen fontos — nem elégedhetünk meg azzal, hogy csupán az egy-egy falu, vagy mezőváros összterhében bekövetkezett változást kísérjük figyelemmel, hanem a jobbágyság minden egyes rétegénél külön-külön kell mérlegelnünk a rendezés kihatásait. Ezt láttuk már Óbudánál is, ahol az új szerződés egészében nem volt kedvezőtlenebb, mint a régi, de megváltoztatta a tehernek a városon belüli eloszlását, mégpedig a telkes jobbágyok javára és a zsellérek kárára. Békásmegyeren éppen ellenkezőleg a telkes jobbágyok jártak viszonylag legrosszabbul a robotnövekedés következtében ; a házas és hazátlan zsellérekre kevésbbé volt hátrányos a változás. Promontoriumban a házas zsellérek terhe a cenzus csökkenése következtében sokkal nagyobb mértékben kisebbedett, mint a hazátlan zselléreké. Tétényben, ahol a többi helységtől eltérően az úrbérrendezés előtt igen sok robotot kellett végezniük a jobbágyoknak, mind a telkes jobbágyok, mind a zsellérek terhei csökkentek, Csepelen, ahol az úrbéri szabályozás következtében megnövekedett az egésztelkesek robotja, az 1774-ben létrejött szerződésben a földesúr az urbárium szerint járó robot és néhány kisebb szolgáltatás egy részét elengedte a telkes jobbágyoknak; a zsellérektől azonban ugyanannyit kívánt, mint amennyit az urbárium előírt. A tizenegy helység közül az úrbérrendezést közvetlenül megelőző időben Óbuda, Békásmegyer, Csepel, Palota és Csaba volt szerződéses. A szabályozás során ezek közül csak Óbudával jött létre szerződés, a többiek urbáriumot kaptak ; szerződést kötöttek viszont Promontoriummal, amely korábban úzus szerint szolgált. 1774-ben Csepel, 1777-ben pedig Soroksár is megint szerződéses lett. Ezeknek az új szerződéseknek általános jellemvonása az, hogy az országos urbárium előírásait veszik alapul a jobbágyok kötelezettségeinek kiszámításában (ha esetleg, mint Csepel esetében — valamennyit el is engednek az urbárium alapján kiszámított teherből), s nem a jobbágyok számától függetlenül, hanem attól függően szabják meg a kötelezettségeket, holott régebben a szerződések egyes terheket (így Óbudánál a robotmegváltási összeget, Csepelnél a cenzust) egy összegben állapították meg. Maga az úrbérszabályozás a tizenegy község közül csupán kettőben : Óbudán és Soroksáron váltott ki jobbágymegmozdulásokat, s Csepelen panaszokat ; a Tétényben történt összetűzés már az úrbérrendezés előtt felgyülemlett elégedetlenség következménye volt. (1960) 156