Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

Fischer Ignáccal, részint beckói Bíró Károllyal, a kor neves építészével — Arányit kivéve mind élcsoportunk tagjaival — került családi kapcsolatokba: ezeket továbbra is az élcsoporton belül fiának házassága a Hatvány Deutsch, leányainak házassága pedig részint a báró Orosdy, részint a gavosdiai Sváb család felé tágította tovább, unokájának br. Weiss Alfonzzal kötött házassága révén egészen a nagy csepeli iparmágnásokig elérve. De nemcsak a terménykereskedelemnek: itt az első csoportban találjuk meg a város egyéb nagymúltú kereskedelmi ágazatainak még a XX. század elején is jelentős egyéni cégeit is : a norinbergi és díszműáru szakmában Breitner L. Zsigmondot és Kertész Tódort ; a nagy kézmúárukereskedőket: Pauncz Sándort, Hecht Adolfot, Brust Dávidot, Müller Vilmost: érdekes megfigyelni, hogy az utóbbit kivéve e szakma régi nagy cégeinek helyiségei hogyan tömörülnek össze az Erzsébet téren, illetve annak legszorosabb környékén. S a textilszakma régi cégeinek képviselői is e csoportban szerepelnek: a maróthi Fürst testvérek, vászonkereskedők ; a posztó- és bélésáru, szövet, szőnyeg, selyemszakma olyan tekintélyes tagjai, mint Schwartz Lajos vagy Ledermann Mór posztókereskedő ; utóbbi e szakmában az ország első cégének tulajdonosa (1913-tól végig a város első 20 virilistája között található), valamint Szénásy Gyula és Baróti (Becker) Károly, híres szövet-, selyem-, illetve fehérnemű és divatáru kereskedő cégek tulajdonosai ; a nagy ingatlanai kapcsán már említett Klein Berthold s a Belváros két előkelő szabóságának és ruhaüzletének tulajdonosai: Holczer Sándor és Stern Károly. S még szintén a ruházati szakmából, az élcsoport e legstabilabb magvában találjuk Dán Leót, es. kir. udvari szűcsöt, az 1835-ben Puchóról a fővárosba jött s ott 1860-ban céget alapító Sámuel fiát, a Ferenc József Rend lovagját, és a kereskedelmi közélet számos fontos funkciójának betöltőjét. Felsorolásunkat végül az első stabilitási csoport néhány speciális területen tevékenykedő, jellegzetes tagjának alakjával zárhatjuk. Egyikük Bosnyák Izsó, a Magyar Kereskedelmi Egylet ráckeresztúri születésű elnöke, a Nagymező u. 12. és Andrássy út 66. alatti Gólya áruházak tulajdonosa, és Hopp Ferenc, keleti műkincsek nagynevű gyűjtője, a hajdani híres optikus Calderoni cég ekkori tulajdonosa. Szintén nagy vagyonok stabil birtokosai, ugyanúgy, mint az előzőkben felsorolt kézműáru- vagy textilkereskedők: s igen jellemzőnek érezzük, hogy e klasszikusan városi jellegű kereskedelmi ágakban — szemben a terménykereskedőkkel vagy nagyiparosokkal — még azonos vagyoni alap mellett is — jóval ritkábban találkozunk nemesítést kérő családokkal. Az ipari eredetű vagy vonatkozású vagyonalapokat nézve négy név már önmagában is bizonyíthatja, hogy az I. csoport valóban a főváros, illetve a fővárosban központtal bíró nagyipar legjelentősebb vállalkozásait és személyeit fogja össze: a már a bankkapcsolatoknál is említett Bachruch Károly ezüstárugyáros, Hatvány Deutsch Sándor báró, valamint a legnagyobb ingatlantulajdonosok közt is megtalálható Weiss Manfréd és az idősebb Chorin Ferenc (ekkor a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. alelnöke) nevei ezek. De e csoportban találjuk még többek között dr. Bayer Dezső gyógyszergyárost (ő egri születésű gyógyszerész, főhercegi udvari szállító, a magyarországi Gyógyszerész Egylet elnöke ; Bellatiny Braun Rudolffal közösen alapított, gyógyszerkülönlegességeket gyártó és forgalmazó vállalatukból fog majd kinőni később az ország egyik legnagyobb gyógyszergyára — ekkor az általa feltalált Purgó már országosan ismertté teszi nevét, ha későbbi életrajzaiban — úgy látszik, kissé szégyenlősen — erre már nem is hivatkozik), és Budapest ugyancsak hagyományos nagy szesz- és söriparának jelentős alakjait: Tószegi Freund Vilmost, a Kőbányai Serfőző alapítóját; dr. Grauer Vilmost, a sziléziai eredetű nagy szeszfőző dinasztia egyik tagját, a Budapesti Szesz- és Likőrgyárosok, Kimérők és Készítők Ipartestületének elnökét (likőrgyára mellett ügyvédi képesítése is van és egyik vezető alakja a budapesti Izraelita Hitközségnek) ; Grünfeld Gusztáv likőrgyárost, és az 1884-ben illenczfalvi előnévvel nemesített Linczer Imre szeszgyárost (egyszersmind terménykereskedőt) is. Azt már részletesen nem is említve, hogy e csoportba tartoznak a Budapest közúti közlekedését lebonyolító két nagyvállalatnak igazgatói: haraszti Jellinek Henrik és botfai Hűvös József — valamint a legnagyobb ingatlantulajdonosként 4. táblánkon felsorolt személyek mintegy kétharmad része és Budapest legnagyobb építészei. 181