Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

1 573 663, 2 813 739 К.

25 На bizonyos inflációs jelenségeket is figyelembe veszünk, akkor is szembetűnő a legnagyobb gyárak, a háborúra termelő üzemek nagymérvű meggazdagodása, mely azt mutatja, hogy a tőkés vagyon a háború folyamán tovább koncentrálódott, mind nagyobb vagyonok kerültek egyes tőkés, monopolista csoportok kezére. A háború első három évében 1914—17-ig a 15 legnagyobb bank saját tőkéjét 54%-al, idegen tőkéjét 128%-al gyarapította. A bankok nyeresége ezalatt az idő alatt 83%-kal nőtt. A fontosabb iparágakban hasonló a helyzet, mint Böhm Vilmos előadói beszédében elemezte a szakmák 1918. májusi kongresszusán. 18 gépgyárnak és vasipari üzemnek 290%-kal, 11 ruházati üzemnek 461 %-kal, 6 szesz- és sörgyárnak 680%-kal nőtt a nyeresége ez alatt az idő alatt. Ez megfelel 100 000 munkás egy évi keresetének, évi 4000 K-t véve alapul.

26 Ez a folyamat magával hozta ezekben az üzemekben a munkáslétszám növekedését is. A Schlick Nicholson létszáma 1910-ben 1503,1917-ben 4754 fő, a Láng gyár 500 körüli 1910-ben és 1836 1917-ben. A Lipták gyár már 4600 1917-ben, a Ganz gyárak munkássága 6983, illetve 7874, a Fegyvergyár 1130, illetve 4222 ugyanebben az időpontban.

27 Ha ezekhez hozzávesszük a már említett csepeli munkásságot és a MÁV gépgyárak munkásságát, mely a MÁV gépgyárban, az Északi főműhelyben és az István-telki főműhelyben 10 327 a háború kitörésekor és 1917-ben 12 377

28 és a háború alatt felduzzadt gyárakat, mint a Teudloff és Dittrich gyárat 802 fővel, a Magyar Fém- és Lámpaárugyárat 1088, a Vulkán gépgyárat 1071, a Magyar Lőszergyárat 989, az Emagot 860, a Mátyásföldi Ált. Gépgyárat 833, a Herkules műveket 850 fővel,

29 csak az újakat említve a régiek mellett, akkor látjuk, milyen mérvű volt a koncentráció a munkáslétszámot tekintve a háború alatt Budapesten. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületéhez csatlakozott gyárakhoz 108 671 vas- és fémipari munkás tartozott,

30 melyből több mint 80 000 a fővárosban és közvetlen környékén dolgozott. A GYOSZ-hoz tartozó 815 ipari vállalat közül 394 volt budapesti, a MÁV és a fővárosi üzemek nélkül,

31 ami mutatja, hogy a gyárnak nevezhető vállalatok mintegy fele a fővárosban tömörült és a háború folyamán mind nagyobb üzemekbe koncentrálta a munkásságot is. A kisipar (20 munkás alatti üzemek) és középipar jobban megérezte az anyaghiányt — ugyanis a hadszíntér kielégítésére termelő nagyüzemek kapták a nyersanyagkiutalásokat —, a munkaerőhiányt — ugyanis a nagyüzemek katonai parancsnokai intézték a frontszolgálat alóli mentesítéseket, melyekből természetszerűleg ezek kimaradtak. A hadi célra történő megrendeléseket is a nagyüzemek kapták és a kisipar, illetve a középipar elsősorban a nagyüzemek kiszolgálására, részfeladatok, félkészáruk termelésére szorítkozott és a tőkeerős cégektől való függőség így is fokozódott. Ez a helyzet, a háborús gazdálkodás folyamán tovább erősítette a koncentrációs tendenciát. A munkáslétszám az iparban országosan kevesebb, mint a háború előtt. 1917 végén 55 126-al kevesebb mint 1913-ban, viszont Budapesten nőtt a foglalkoztatottság, a közvetlen környéken azonban csökkent a háború alatt. A gyáriparban foglalkoztatottak száma a következőképpen alakult a háború alatt:

32 Budapesten környékén 1916 109 698 55 940 1917 127 767 34 166 1918 125 417 26 073 25 Ua. 514. o. 26 Népszava. 1918. május 26. 2. o. 27 Az 1910-es népszámlálás adatai i. m. és Párttörténeti Intézet Archívuma. Vsz. 918/45. 28 Főv. Statisztikai Évkönyv i. m. 181. o. 29 Az 1910-es népszámlálás adatai i. m. és Párttörténeti Intézet Archívuma. Vsz. 918/45. 30 A szakmozgalom útmutatója. Bp., 1918. 32. o. 31 A m. gyáriparosok országos szövetsége választmányának XV. évi jelentése az 1917-es közgyűléshez. Bp., 1917. 178. o. 32 A m. kir. iparfelügyelő tevékenysége az 1916—17—18-as években. Bp., 1926. 22. o. 203